Az adófeltöltés több adónem tekintetében is feladatokat ró az adózókra, hiszen e kötelezettség a társasági és iparűzési adók mellett a különadók és az egyszerűsített vállalkozási adó tekintetében is teljesítendő. Az adófeltöltés rossz becslése komoly kockázatokat rejt, hiszen az adóhatóság az idei évben befizetett adóelőleg, valamint a később tényleges adókötelezettségként megállapított adó eltérése esetén a különbözet 20 százalékával megegyező mértékű mulasztási bírságot róhat ki. A Legfelsőbb Bíróság 2006-os döntése alapján ugyan a mulasztási bírság elkerülésére van orvosság, hiszen az adózó a „hibásan” bevallott és megfizetett adóelőlegét önellenőrzéssel módosíthatja, s így nincs lehetőség mulasztási bírság kiszabására. Az igazi gyógyírt azonban nem a kiskapus megoldások alkalmazása jelenti, hanem a rendszer átalakítása és annak egyszerű és világos alkalmazása.
A korábbi években a szakmai szervezetek többször tettek javaslatot a rendszer átalakítására, hiszen az adófeltöltés a vállalkozások adminisztrációs terheit növeli, és az adóbeszedési rendszer transzparenciáját és prudens működését sem támogatja. Az adófeltöltés likviditás elvonó hatása a decemberi időszakban pedig további fejtörést okozhat a vállalkozások pénzügyei vezetőinek, mivel az elvonás az amúgy is készpénzhiányos év végi időszakban történik.
Lényegesen egyszerűbb lenne az adókötelezettségeket az adóév lezárását követően a tényadatok birtokában megállapítani és beszedni, ugyanakkor belátható, hogy a jelenlegi költségvetési helyzet a rendszer átalakítására nem biztosít mozgásteret. E technikai kiigazítás a kiigazítás évében a költségvetés pénzforgalmi szemlélete miatt hiánnyal járna, melyet a következő költségvetési év tudna orvosolni, s az adó megfizetése egyszeri alkalommal egy évet csúszna. Az idei év költségvetési hiánya, továbbá a 2010-es év költségvetése, és a hiánycél elérése eddig is heves viták össztűzében volt. Nem elhanyagolható, hogy az adófeltöltés során befolyt bevételek milyen mértékben teljesülnek, hiszen azok jelentős hatást gyakorolhatnak a 2009. évre tervezett 3,9 százalékos hiánycél elérésére. Egyrészt a szignifikáns gazdasági visszaesés, másrészt az adófeltöltés során alkalmazott becslési pontatlanság könnyen vezethet oda, hogy a hiánycél akár több tized százalékponttal is a várt érték felett alakul, tehát negatív meglepetéssel szembesül a Pénzügyminisztérium, ami makrogazdasági mércével nem nevezhető kívánatosnak.
Egyre inkább látszik, hogy a válság az adóbeszedési rendszer anomáliáit is a felszínre hozta, bár ez a probléma a korábbiakban sem volt ismeretlen. Vitathatatlan, hogy a tárgyévet követő adóévben a tényadatok ismeretében nemcsak az adózók lennének lényegesen egyszerűbb helyzetben az adókalkuláció tekintetében, de a költségvetés részére sem okozna a december karácsonyi meglepetéseket – s itt nem a karácsonyi ajándék elmaradásáról van szó –, amennyiben az adóbefizetések a tervektől elmaradnak.
Az, hogy a rendszer kiigazítására sor kerülhessen, nemcsak a jogalkotó jó szándékán múlik, hanem azon is, hogy a költségvetés elvisel-e egy 100-150 milliárd közötti egyszeri tételt. Nyilvánvaló, hogy erre még várni kell, addig is azonban egyértelműen látszik, hogy már nem csak az adózókat tölti el izgalommal a decemberi adófeltöltés, hanem a Pénzügyminisztériumot is, hiszen a bevételeknek teljesülniük kell.
Ennek megfelelően belátható, hogy az üveggömböt - a korábbi évektől egy kicsit eltérően – mindinkább közösen fogjuk nézni, így talán a jogalkotó számára is egyre világosabb lesz, hogy az adóbecsléshez szükséges jövőbelátás nem mindig mentes a mellékhatásoktól.
