A fordított adózási metódus végeredménye a gyakorlatban ugyanaz, mint a hagyományos esetben egy kivétellel: egy klasszikus adócsalási lehetőség kiesik. Nincs lehetőség arra, hogy az igénybevevő az áfát visszaigényelje, de a szolgáltatásnyújtó, termékértékesítő azt ne fizesse meg. Az Európai Unió felismerve ezt a nemcsak nálunk jelentkező problémát, bevezette az új, fordított adózás lehetőségét. E lehetőség kiterjesztésével Magyarország is élt és 2008. január 1.-jétől ezt az eljárást alkalmazza a „legfertőzöttebb” területek egyikén, az építőiparban is. Az átállás nem volt teljesen zökkenőmentes, hiszen a jogszabály értelmezésében voltak és vannak is fennakadások, évközi jogszabály módosításokra is szükség volt.
A fordított adózás kiterjesztése a mezőgazdasági termékekre érthető, és kedvező hatású, hiszen az adóhatóság az utóbbi időben sorra leplezett le áfa-visszaélésekre alakult társaságokat. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a gazdaságban számos további „fertőzött” terület van, ami az egyedi kezdeményezések mellett az áfa rendszer mélyebb átgondolását indokolja. Ennek során hasznos és hatékony lenne további tagállamokkal történő egyeztetést követően egy egységes javaslatcsomaggal előállni. Fontos kiemelni, hogy a bármelyik eljárást is választja a kormányzat, az új szabályozás gyakorlatba átültetése több évet fog igénybe venni.
Fordított áfa a gyakorlatban
A fordított adózás a gyakorlatban azt jelenti, hogy a belföldi alanyok között a tranzakció során általános forgalmi adó felszámítására nem kerül sor, szemben az általános (ún. egyenes adózás) esettel, amikor a termékértékesítő, szolgáltatásnyújtó általános forgalmi adót hárít át számlájában a vevőre, igénybevevőre. A fordított adózás esetén a vevő igénybevevő egyszerre állítja be bevallásába az ügyletet, mint a fizetendő adó alapja (vevő fizeti meg az adót),illetve amennyiben megfelel az általános feltételeknek akkor, mint levonható áfa.
A kettős rendszer (fordított és egyenes adózás) fenntartásának egyébként éppen az a legnagyobb hátulütője, hogy a határterületeken eltérő értelmezés alakulhat ki nemcsak az ellenőrzés és a vállalkozások között, hanem a vállalkozás és vállalkozás között is. Sajnos volt rá példa, hogy az adóhatóság részéről is folyamatában többször változtatta meg álláspontját ugyanazon tényállás tekintetében. Ez egyrészt kiszolgáltatottságot jelentett a vállalkozások számára a hatóságokkal szemben, másrészt többször előfordult, hogy az álláspont változása miatt az egyik vállalkozó a másik vállalkozón nem tudta behajtani az adóhatóság legutolsó véleménye szerint korábban a másik vállalkozásnak megfizetett, de mégsem járó adót.
