A vagyonkezelési és vagyonvédelmi struktúrák előnye, hogy ezek alkalmazásával mellőzhetőek a sokszor lassú, hosszú és bizonytalan hagyományos öröklési eljárási szabályok, valamint nem fenyeget a végrendelet megtámadásának veszélye sem. Legnagyobb szerepük talán mégis abban áll, hogy a végrendeletnél sokkal nagyobb biztonsággal érvényesíthető hosszútávon – akár több generáción keresztül – az elhunyt végleges akarata. Természetesen ezen jogintézmények egyéb célokra is alkalmasak, így például hitelezőkkel szembeni vagyonvédelemre vonatkozóan már az örökhagyó életében is kifejezetten hasznos lehet egy struktúra létrehozása.
Blogsorozatunk első részében bemutattunk az öröklés területéről néhány olyan jellemző kérdéskört, illetve problémát, amelyek ismerete elengedhetetlen egy öröklés megtervezése előtt álló tulajdonos számára. Ennek folytatásaként most megvizsgáljuk, hogy végintézkedésen kívül milyen lehetőségek és eszközök állnak az örökhagyó rendelkezésére a (céges vagy egyéb) vagyon egyben tartására és megóvására, az örökhagyó akaratának halála utáni érvényesítésére, illetve mely esetekben érdemes összetettebb vagyontervezési struktúrában gondolkozni.
Miért nem elegendő a végrendelet?
Végintézkedéssel az örökhagyó csak a még életében meglévő vagyonról rendelkezhet, ha időközben változik az anyagi helyzete – például elad egy ingatlant és helyette másikat vesz –, az új vagyonelemre már nem fog vonatkozni a végrendelet. Erre az esetre megoldást jelenthet a végrendelet módosítása, azonban a gazdasági életben aktívan részt vevő és rövidebb időszakon belül akár több (akár különböző típusú vagyonelemeket érintő) tranzakciót is lebonyolító tulajdonos esetén a végrendelet állandó aktualizálása aránytalanul nagy terhet jelentene az örökhagyó részére.
Tekintettel továbbá arra, hogy az örökhagyó a végrendeletében egy aktuális állapot alapján rendelkezik a vagyonáról, a későbbiekre nézve azt, hogy az örökös a vagyont miként használja fel, – tehát a vagyon további sorsát – érdemben már nem tudja befolyásolni. Bár az utóöröklés és az utóhagyomány rendelés esetén az örökhagyó némileg tudja irányítani, hogy vagyon halála után kire szálljon, azonban a törvény viszonylag szűk alkalmazási lehetőséget biztosít erre.
Mindemellett a végrendelet azért sem jelent teljes garanciát a végrendelkező akaratának maradéktalan érvényesülésére, mert az örökösök egyezséget köthetnek egymással a hagyatéki eljárásban és azt követően is, módosítva ezzel az örökhagyó akaratát.
Végül, de nem utolsósorban érdemes tisztában lenni a végrendelet szigorú alaki és tartalmi érvényességi feltételeivel, hiszen ezek elmulasztása akár a végrendelet érvénytelenségét is okozhatja. Ugyan a végrendelet megtámadására csak az jogosult, aki az érvénytelenség vagy a hatálytalanság megállapítása esetén maga örökölne, – vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne –, gyakorlati tapasztalataink azt mutatják, hogy a hagyatéki eljárás során az esetek többségeben részt vesz ilyen, megtámadásra jogosult személy, aki – ha van rá lehetősége – él is ezen jogával. Amennyiben az örökhagyó esetén a fentiek tudatában is a végintézkedés válik a legoptimálisabb vagyontervezési, vagyonvédelmi opciónak, úgy kiemelten fontos a végrendelet elkészítésével megfelelő szakmai tapasztalattal rendelkező ügyvédet megbízni.
jogi szakértő segítségét kérem
Hagyatéki eljárás: akár évekbe is telhet
Az örökhagyó halálát követően a vagyon örökösökre történő átszállását – mind törvényes öröklés, mind végintézkedés esetén – a közjegyző hagyatéki eljárás során tanúsítja. A hagyatéki eljárás szükségszerű – ám leghosszabb része – a hagyatéki tárgyalás előkészítése és a hagyatéki leltár elkészítése. Bár a hagyatéki tárgyalás megtartását törvényi határidő szabályozza, azt a közjegyző külföldre történő kézbesítés vagy további előkészítő intézkedés szükségessége esetén határidő nélkül meghosszabbíthatja. Az eljárás további elhúzódását eredményezheti, ha bármelyik fél fellebbezéssel él, a hagyatéki eljárás megismétlését kéri vagy hagyatéki pert indít. Az eljárás hosszát azonban lerövidítheti az örökösök együttműködése, a hagyaték tárgyainak előzetes összeírása, illetve, ha az örökösök egységesen lemondanak a fellebbezési jogukról. Ha az örökösök között nincs vita és a hagyatéki eljárásban mind felkészülten vesznek részt, abban az esetben is hosszú hónapokba, akár évekbe telik a hagyatéki eljárás lezárása és a hagyaték átadása.
Amennyiben az örökhagyónak aktív vállalkozásai vagy speciális kezelést igénylő vagyontárgyai vannak, amelyek működése néhány hetes vagy hónapos leállás esetén veszélybe kerülhet, érdemes olyan vagyonkezelési struktúrát választani, amellyel a tipikus jogi kockázatok és az átmeneti időszakkal járó bizonytalanságok csökkenthetőek.
Alternatív vagyontervezési megoldások
Vállalkozások esetén gyakran előálló szituáció, amikor a felelős cégvezető tisztában van vele, hogy nincs olyan örököse, aki a felépített vállalkozást tovább vihetné majd, azonban azt szeretné, ha a cég a jövőben is működhetne, megteremtve ezáltal a leszármazók – mint osztalékban részesülő, „passzív” tulajdonosok – anyagi biztonságát. Sok esetben a családfő tulajdonában álló vállalkozás örökösök közötti megosztása, akár az örökösök kiskorúsága miatt, akár hozzá nem értésük miatt, a vállalkozás további működését megnehezíti, sőt olykor meg is akadályozza.
Bizalmi vagyonkezelés
Bizalmi vagyonkezelési konstrukció esetén a vagyonrendelő a tulajdonosi döntési jogokat olyan vagyonkezelőhöz telepíti, aki amellett, hogy biztosítja a vállalkozás további működését, a kedvezményezettek (örökösök) érdekeit képviseli, az örökhagyó / vagyonrendelő által lefektetett szabályok szerint. A bizalmi vagyonkezelés alkalmas egyrészt az örökösödési kérdések kezelésére, másrészt a vagyon felhasználásának hosszútávú megtervezésére. Lényeges megjegyezni, hogy a vagyonkezelő maga az örökhagyó is lehet életében (vagy az általa irányított vagyonkezelő cégen keresztül),illetve azt követően is átszállhat a tisztség az örökhagyó bizalmasára (hozzátartozó, élettárs, barát, cégtárs, stb.),nem szükséges feltétlenül professzionális, külső vagyonkezelőben gondolkodni. A vagyonkezelő tevékenységének ellenőrzésére pedig – gyakran ügyvéd – vagyonfelügyelőt, protektort is ki lehet jelölni azon túl, hogy a vagyonrendelő visszahívásának és kijelölésének jogát főszabály szerint maga a vagyonrendelő gyakorolja.
Azzal, hogy a vagyonrendelő még életében átadja az örököseinek szánt vagyonát egy vagyonkezelőnek és meghatározza, hogy abból mikor, kinek – az örökösökön kívül akár másnak is – milyen feltételek esetén kell vagyont kiadni, egy teljes mértékben személyre szabható, rugalmas vagyonkezelési konstrukció hozható létre, amely egyúttal alkalmas a vagyon eltékozlásának megakadályozására is. Így például megvalósítható az, hogy a leszármazók a számukra kitűzött, az örökhagyó által fontosnak ítélt cél elérése – például egyetemi diploma megszerzése – esetén kerülnek tulajdonosi pozícióba, addig a vagyonkezelő biztosítja számukra például a tanulmányok finanszírozását.
Ilyen esetekre tehát megfelelő választás lehet a bizalmi vagyonkezelés, amelyben olyan feltételek is rögzíthetők, amelyek egy végrendeletben nem. Természetesen ez a megoldás bonyolultabb egy végrendeletnél, illetve a bizalmi vagyonkezelésbe adott vagyont a kötelesrész megállapításánál figyelembe kell venni (tíz éven belül),így alapos tervezést igényel.
A bizalmi vagyonkezelés szerződéssel, végrendelettel vagy akár – bizonyos feltételek esetén – egyoldalú jognyilatkozattal is létrehozható, legfeljebb 50 évre.
Vagyonkezelő alapítvány
Hasonló jogintézmény, ugyanakkor a bizalmi vagyonkezelési szerződésnél még komplexebb és hosszabb távú lehetőséget ad a cégtulajdonosok számára a vagyonkezelő alapítvány. Utóbbi az alapító által rendelt vagyon kezelésére és az ebből származó jövedelemnek az alapító okiratban megjelölt feladatok megvalósítása, valamint a kedvezményezettek javára történő vagyoni juttatás céljából alapítható. Fontos megjegyezni, hogy a vagyonkezelő alapítvány tőkeminimuma 600 millió forint, így jelentős vagyon esetén érdemes ebben a megoldásban gondolkodni.
A vagyonkezelő alapítvány alkalmazási köre meglehetősen széles, hiszen a nevelési-oktatási, felsőoktatási, egészségügyi, karitatív, szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, kulturális vagy sporttevékenység finanszírozására, illetve támogatására vagy ilyen tevékenyéget ellátó intézmények fenntartására és működtetésére is alkalmas. Ezen közérdekű célok mellett azonban a családi vagyonkezelés az a terület, ahol megfelelő vagyonmegóvási-, strukturálási megoldást jelenthet.
Holdingstruktúra
A fenti két új vagyonkezelési lehetőség mellett továbbra is rendelkezésre áll a klasszikus holdingstruktúra, amellyel egy hagyományos cégformában létrehozott társaság tulajdonába kerül az alapító vagyona. A holdingok esetében az irányítás közvetlenül a társaság vezető tisztségviselőjeként, egyszerűen megvalósulhat, rugalmas döntéshozatali eljárást biztosítva ezáltal. Öröklési szempontból a klasszikus holdingstruktúra azonban kevesebb lehetőséget biztosít a családon belüli differenciált viszonyok rendezésére, ezért leginkább abban az esetben érdemes alkalmazni, ha nagykorúak az utódok, közöttük vita nem áll fenn és a vállalkozásban képzelik el jövőjüket.
Akár csak a vagyon öröklésének a gondolata fogalmazódott meg a tulajdonosban, akár a vagyontervezés kezdeti, tervezési szakaszában tart már a tulajdonos, mindenképpen javasolt körültekintően eljárni, a rendelkezésre álló lehetőségekről szakértők segítésével tájékozódni és a végleges struktúra kialakításában velük együttműködve eljárni.
jogi szakértő segítségét kérem
Blogsorozatunk további cikkei
Így csökkentsük az öröklés jogi kockázatait: Öröklés - tervezés és végrendelet – I. rész
Így csökkentsük az öröklés jogi kockázatait: Cégöröklés – II. rész
