M&A tranzakciók előkészítése: a fő fázisok és a tipikus buktatók

Felkészülés a tranzakcióra

A felek szándékának felmérésére irányuló, kezdeti egyeztetéseken is már számíthat szakértőinkre, akik az M&A folyamatok know-how-jának birtokában a teljes előkészítési folyamat során segítséget nyújtanak. A tranzakciók esetében jellemzően a lenti szakaszok szoktak felmerülni.

1. Megfelelő struktúra tervezése és kialakítása

Eladói oldalon fontos előzetesen megérteni az értékesítés várható adóvonzatait, továbbá a tranzakció után fennmaradó eladói felelősség egyes kérdéseit. Ennek során többek közt figyelembe kell venni a céltársaság tulajdonosi szerkezetét, azt, hogy eladóként magánszemély vagy esetleg egy holdingtársaság jár el, javasolt annak ellenőrzése, hogy a részesedés bejelentés korábban megtörtént-e, továbbá a hosszú távú célokra is tekintettel célszerű megvizsgálni a bizalmi vagyonkezelési vagy családi alapítványi struktúra relevanciáját. Amennyiben a kívánt cél eléréséhez előzetes átstrukturálásra van szükség (akár a tulajdonostársak egymás közötti részesedési arányainak megváltoztatása, szindikátusi szerződés, együttértékesítési megállapodások megkötése formájában), úgy az hatékonyan jellemzően akkor kivitelezhető, ha időben minél inkább megelőzi a szerződés aláírását.

Keresse M&A szakértőinket!

Vevői oldalon ugyanúgy felmerül a kérdés, hogy az akvirálandó céltársaság, üzletág, eszközök hol kapjanak helyet a cégstruktúrában, mi a legcélszerűbb a finanszírozás, a kockázatok csökkentése, a jövőbeni működtetés, valamint az esetleges exit és az adóhatások szempontjából (különösen, ha a vevő nemzetközi cégcsoportba tartozik). 

Érdemes ezen a ponton tisztázni azt is, hogy a tranzakciót milyen ügylettípus keretében optimális megvalósítani az ügy összes körülménye alapján, így klasszikus részesedésvásárlásként, üzletágátruházásként vagy más módon célszerű, illetve lehetséges azt kivitelezni. Ennek során érdemes áttekinteni az egyes opciók előnyeit és hátrányait (pl. időzítés, finanszírozás, adóhatás, felelősségi kérdések stb.). 

Leggyakrabban magától értetődőnek tűnik, ugyanakkor legelső lépésként érdemes lehet megvizsgálni azt is, hogy a kívánt cél valóban cégértékesítéssel érhető-e el a legoptimálisabb módon, avagy más megoldást is érdemes megfontolni akár eladói, akár vevői oldalon.

Tipikus buktatók: 

• az eladó magánszemélyként értékesíti a részesedését, azonnali adóhatást és magánszemélyként fennmaradó eladói felelősséget kiváltva
• az eladó nem tudja a tulajdonostársakat az értékesítésre rábírni
• a vevő, mint cégcsoport tag részére nem megfelelő formában biztosítják a finanszírozást, 
• a vevői cégcsoportból nem az az entitás válik már első körben tulajdonossá, akihez az adott operáció ténylegesen tartozik és ezért további átalakítás lesz szükséges,
• a tranzakciót más ügylet-típus keretében hatékonyabban, gyorsabban meg lehetett volna valósítani. 

2. Közvetítés és kapcsolatfelvétel

Mindkét oldalon fontos, hogy már a legelső kapcsolatfelvételkor professzionális benyomást keltsünk. Így eladói oldalon eleve a potenciális szakmai és/vagy pénzügyi befektetőket érdemes megkeresni, egy professzionálisan előkészített és prezentált információs memorandummal. Bizonyos esetekben hasznos lehet (az információs memorandum részeként) egy ún. tax factbook elkészítése is, amiben a társaság adózási profiljának bemutatásával még kelendőbbé tehető a céltársaság.

A vevő képviseletében szintén érdemes lehet előzetes, célzott vizsgálatot végezni, amely alkalmas az egyes, potenciális red-flag kockázatok megállapítására a vezetői döntéselőkészítés céljából. 

Tipikus buktatók:

• Nem célzottan a potenciális partnerekkel történő tárgyalásba fektetjük energiánk nagyobb részét, felesleges idő-, és költségráfordítást okozva.
• Nem történik versenyeztetés, ha egyébként annak feltételei reálisan fennállnak.
• Eladói oldalon a tranzakciós szándék felkeltésére irányuló anyagok nem professzionálisak, komolytalan képet sugallnak, vagy nem keltik fel kellőképpen az érdeklődést.
• Túl kevés, vagy éppen túl sok, avagy valótlan információ kerül átadásra a potenciális szerződő fél részére.
• Vevői oldalon a nyilvános adatokból is már előre látható red-flag kockázatok túl későn kerülnek a döntéshozók asztalára.

3. Kezdeti tárgyalások

A kapcsolatfelvételt követően a felek jellemzően informális tárgyalásokat folytatnak, ahol a vevőjelölt jobban megismeri a céltársaságot és mindkét fél körvonalazza saját elképzeléseit a tranzakcióval kapcsolatban annak felmérése céljából, hogy a legfőbb kérdésekben nincs-e feloldhatatlan ellentét. 

Ezen szakaszban is fontos átlátni, hogy mely kérdések azok, amelyek ekkor még nem tűnnek fontosnak, azonban egy későbbi fázisban kritikussá válhatnak és amelyekben érdemes már ezen a ponton részletes feltételeket kikötni és közös megállapodást elérni.

Tipikus buktató, hogy valamely lényeges körülmény nem kerül előzetesen tisztázásra, pl.:

• egyes vagyonelemek (egyes szerződések, akár magánhasználatú ingatlanok) tekintetében nem világos, hogy az ügylet részét képezik-e vagy sem;
• a vevő oldalán nem megfelelő feltételezések kerülnek rögzítésre;
• kulcsszemélyek megtartásával, versenytilalommal kapcsolatos elvárások nem kerülnek megfogalmazásra;
• árazás tekintetében félreértésekre ad okot a tárgyalás menete;

4. Titoktartás 

A vevő (aki gyakran egyben versenytárs is) az informális egyeztetések fázisában sok esetben már részletesebb információt igényel, amely szükségessé teszi, hogy a felek megfelelő titoktartási megállapodást kössenek, amely titoktartás és az alkalmazandó szankciók kidolgozása túlmutat a sztenderd titoktartási megállapodásokon. Különösen indokolt jogi képviselő bevonása, ha személyes adatok átadása is már megtörténik, vagy amennyiben ezen piaci tapogatózás egyben a piaci visszaélésekről szóló EU rendelet („MAR”) hatálya alá tartozhat.

Tipikus buktatók:

• nem aggregált adatok átadása;
• know-how védelme nem biztosított;
• érzékeny piaci információk (árazás, munkabérek) túlzott átadása;
• nem megfelelő formátumú vagy tartalmú adatok átadása;
• versenyjogi szabályok megsértése az információ átadás keretében;
• más szerződésekből eredő titoktartási kötelezettség megsértése adatátadás esetén;
• az ügylet előkészítésébe bevont személyek körének túl tág meghatározása;
• titoktartás megsértéséhez nem kötnek ki a felek olyan szankciót, amely kellően visszatartó erejű.

5. Szándéknyilatkozatok

Az informális egyeztetések és alapszintű információk átadását követően jellemzően a vevő ad át egy jogi kötőerővel korlátozottan bíró nyilatkozatot (letter of intent, memorandum of understanding, term sheet), amelynek célja a felvásárlási szándék írásbeli megerősítése, a jogügyletre vonatkozó leglényegesebb feltételek rögzítésével. Ezen szándéknyilatkozat előkészítéséhez, illetve az eladói oldalon annak – akár módosított tartalmú – elfogadásához mindenképp tanácsos ügyvéd bevonása, ugyanis abban számos kérdést rendezni javasolt így pl. mi az irányadó jog (külföldi fél joga vagy magyar joga), mi a vitarendezés fóruma (rendes vagy választottbíróság), van-e - és ha igen, milyen időtartamra - kizárólagosság a felek között a tárgyalások tekintetében, titoktartási rendelkezések, adott esetben átcsábítási tilalom, mely feltételek bírnak jogi kötőerővel, stb. 

Tipikus buktatók:

• a szándéknyilatkozat előszerződésnek minősülhet és szerződéskötési kötelezettséget teremt;
• a szándéknyilatkozat egyáltalán nem tartalmaz jogi kötőerővel bíró részeket (pl. irányadó jog);
• a vevő szempontjából hátrányos lehet, ha a szándéknyilatkozat nem tartalmaz kizárólagosságot;
• árazási mechanizmus nem kellő tisztázottsága;
• az ügylet tervezett időrendje és fizetési feltételek (pl. earn-out), finanszírozási igény nem kerül reálisan meghatározásra;
• a folyamat következő lépései nem egyértelműek a szándéknyilatkozat alapján.

6. Szükséges engedélyek, egyes tranzakciós korlátok előzetes áttekintése

A szándéknyilatkozat aláírásával egyidejűleg érdemes vizsgálni azt is, hogy harmadik féllel, például finanszírozó bankkal kötött szerződés, vagy a céltársaságot érintő állami támogatás, pályázati feltételek tartalmaznak-e ún. change of control rendelkezést (azaz harmadik fél kikötötte-e, hogy a tulajdonosváltáshoz szükséges hozzájárulása). Lehetőség szerint ekkor érdemes előzetes hozzájárulást beszerezni ezen harmadik féltől. 

Vizsgálandó lehet az is, hogy a tranzakció megvalósítása együtt jár-e a mikro-, kis-, és középvállalati (KKV) státusz elveszítésével.

A szerződéses feltételrendszer és időrend kialakításához jogi szakértőnek kell áttekinteni azt is, hogy az adott ügylet során szükséges-e valamilyen engedély beszerzése, így különösen a tranzakció körülményeire tekintettel vállalkozások olyan összefonódása megvalósul-e, amely a magyar Gazdasági Versenyhivatal, mint versenyhatóság eljárását teheti szükségessé. 

Amennyiben a vevői oldalon nem magyar, hanem külföldi befektető jelenik meg, úgy az ún. FDI szabályozás alapján kell áttekinteni, hogy az adott ügylet igényel-e minisztériumi jóváhagyást, tudomásulvételt. Noha a hasonló szabályozás külföldön sem ismeretlen, a magyar szabályok rendkívül széles körben teszik bejelentéskötelessé az egyes tranzakciókat, még EU-s befektetők esetében is. A kétszintű FDI rezsimen kívül egyes ágazatokban speciális korlátozások is alkalmazandók lehetnek (pénzügyi szektor, mezőgazdaság, egészségügy, energetika).

Tipikus buktatók:

• a felek nem mérik fel, hogy hatósági jóváhagyás szükséges-e a tervezett ügylethez, anélkül hajtják végre a tranzakciót, amely komoly bírsághoz és az ügylet semmisségéhez vezethet;
• a felek a tranzakció időzítése során nem veszik figyelembe a hatóságok, harmadik felek részéről beszerzendő engedélyek, jóváhagyások tényleges időigényét, nem kezdeményezik azok előzetes beszerzését;
• a felek nem veszik figyelembe a tranzakció esetleges hatását a céltársaság KKV státusza kapcsán;
• az EU-ban honos befektetők nem gondolják alkalmazandónak a külföldi befektetőkre vonatkozó eljárás lefolytatására irányuló kötelezettséget.

7. Átvilágítás/due diligence 

A fenti lépések után leggyakrabban egy átfogó jogi, adózási és pénzügyi átvilágítás kezdődik. Ezen átvilágítás során kerülhetnek feltárásra a céltársaságban rejlő kockázatok. Az eladó segítheti a folyamatot felkészüléssel, így azzal, hogy – jellemzően tanácsadó bevonása mellett – előzetes adatszobát összeállít, a valószínű kérdésekre a válaszokat, tájékoztatásokat összegyűjti. 

Ennek során eladói oldalon rendkívül hasznos, ha egy szakértő támogat abban, hogy mire kíváncsi egy szakmai vagy pénzügyi befektető, vagy hogy egyes bizalmas adatokat mikor és milyen tartalommal érdemes az eladónak átadnia. 

A szakértő továbbá segítséget nyújthat az átvilágítás során tett megállapítások kijavításában, a zárási feltételek teljesítésében, vevői oldalon pedig az ezen alapuló zárási feltételek megállapításában és az egyes kockázatokhoz kapcsolódó felelősségi, megtérítési (indemnity) rendszer kialakításában is.

Tipikus buktatók:

• az átvilágítás hatóköre nem fedi le a potenciális kockázatokat;
• az átvilágítás elhúzódik, akár elégtelen adatszolgáltatás, akár hiányos, rendszerezetlen dokumentáció okán;
• az átvilágítás során tett megállapításokra nem reflektál megfelelően az adásvételi szerződés, a szerződéses felelősségi rendszer nem veszi teljes körűen figyelembe a feltárt kockázatokat;
• az ügyletről a céltársaság munkavállalói szélesebb körben tudomást szereznek;
• az egyes területek (adózás, pénzügy, jog) nem dolgoznak össze;
• az átvilágítás eredménye nem kerül „üzleti” nyelvre lefordításra.

8. Adásvételi szerződés előkészítése

A tranzakció részletes feltételeinek kidolgozásához elengedhetetlen M&A ügyekben tapasztalt ügyvéd bevonása. 

A vételár-megállapítási mechanizmus és fizetési feltételek rögzítése, szavatosságok, biztosítéki rendszer kidolgozása, a felelősségi kérdések mind olyan feltételek, amelyek véglegesítése akár több hónapos tárgyalásokat is szükségessé tehet a felek között az aláírásig. Az üzletrész adásvételi szerződést (SPA) nemcsak jogi, hanem pénzügyi és adózási szempontból is szükséges szakértők bevonásával előkészíteni, ez lesz ugyanis az alapja például a tranzakciót követően felmerülő adóhatásokra vonatkozó igények kezelésének.

Tipikus buktatók:

• vevői oldalon az átvilágítás során feltárt kockázatok megfelelő kezelését nem teszik zárási feltétellé, vagy azt az árazás során nem veszik figyelembe;
• a szavatosságok és a kártérítési rendszer nem kezelik a kockázatokat;
• vételár-kiigazítási rendelkezések nem kellően pontosak és egyértelműek;
• eladói oldalon a felelősség nem kerül korlátozásra, a tisztességes feltártság fogalma nem megfelelően kerül rögzítésre;
• külső finanszírozási feltételeknek nem felel meg a szerződés;
• az aláírás és zárás közötti szokásos üzletmenetre és tiltott cselekményekre vonatkozó rendelkezések nem megfelelőek;
• a zárást követő kötelezettségek (akár az eladói versenytilalom) nem segítik elő a sikeres implementációt;
• a vevő nem jelenti be a szerzett részesedést, céges vevő nem jár el a magánszemély eladó vonatkozásában kifizetőként és vonja le a szükséges közterheket a vételár fizetés során;

Miért indokolt minél előbb szakértőt bevonni?

Ha a tanácsadó csak az átvilágítás vagy a szerződéselőkészítés fázisában csatlakozik, gyakran már „hozott anyagból” kell dolgoznia. Ilyenkor sokkal nehezebb olyan módosításokat elérni, amelyek az ügyfél számára optimálisak lennének. Ezért célszerű már a tranzakciós szándék felmerülésekor átbeszélni, mely pontok lehetnek kritikusak, és mire érdemes figyelni eladóként vagy vevőként. 

Válassza az RSM Hungary M&A csapatát!