Mentés

Bérszámfejtési kisokos: A munkavégzésre irányuló jogviszonyok típusai, második rész

Bérszámfejtési sorozatunk aktuális részében a munkavégzésre irányuló jogviszonyok közül a távmunkát, a bedolgozói jogviszonyt, az egyéni vállalkozás, illetve a társas vállalkozás keretében a tag által végzett tevékenység főbb jellemzőit mutatjuk be.

A távmunka

Távmunkát végző munkavállalónak minősül az a személy, aki:

  • munkaviszony keretében,
  • a munkáltató telephelyétől távol végzi munkakörébe tartozó tevékenységét,
  • infokommunikációs eszközökkel juttatja el munkáját rendeltetési helyére,
  • általában a munkaadó biztosít eszközt és ellenőrzést, valamint ő gondoskodik a járulékfizetésről és a munkavédelmi előírások betartásáról.

A távmunkára irányuló munkaszerződésnek a normál munkaszerződéshez képest a következő többletelemeket kell tartalmaznia:

  • a munkavállaló távmunkát végző munkavállalóként kerül foglalkoztatásra,
  • a munkáltató és a távmunkát végző munkavállaló közötti, a munkaviszonyból származó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges feltételek meghatározása,
  • a távmunkavégzéssel összefüggésben a távmunkát végző munkavállalónál szükségesen és indokoltan felmerült költség elszámolásának módjáról.

A munkáltató és a munkavállaló írásban megállapodhatnak, hogy a munkáltató utasítási joga kizárólag a távmunkát végző munkavállaló által ellátandó feladatok meghatározására terjed ki, azonban indokolt esetben ellenőrizheti a távmunkát végző munkavállaló munkavégzési kötelezettségének teljesítését. Eltérő megállapodás hiányában a távmunkát végző munkavállaló a munkaidő beosztását, felhasználását maga jogosult meghatározni.

A bedolgozói jogviszony

Bedolgozónak az a személy minősül, aki jogképességgel rendelkező foglalkoztató részére bedolgozói jogviszony alapján nem a foglalkoztató telephelyén, hanem - eltérő megállapodás hiányában - a saját lakásán végez termelő (fizikai),vagy olyan mechanikus jellegű szellemi munkát, amelynél a teljesítmény minőségi vagy mennyiségi mutatókkal meghatározható. A jogviszony a foglalkoztató és a bedolgozó - írásba foglalt - megállapodásával, az általános szabályok szerint határozatlan időre jön létre, de határozott időre is köthetik. A bedolgozói jogviszonyra irányuló megállapodást kizárólag közös megegyezéssel lehet módosítani.

A bedolgozói jogviszony az alábbi esetekben szűnik meg:

  • a foglalkoztató jogutód nélküli megszűnésével,
  • határozott idejű jogviszony esetében a határozott idő lejártával,
  • a bedolgozó halálával,
  • közös megegyezéssel,
  • rendes felmondással,
  • rendkívüli felmondással.

A bedolgozó önállóan, a munkáltató közvetlen irányítása nélkül végzi a tevékenységét. A munkavégzéshez igénybe veheti a vele közös háztartásban élő és a Munka Törvénykönyv szerint munkaviszony létesítésére jogosult személyek segítségét. A foglalkoztató utasítási joga a bedolgozóval szemben az általa alkalmazott technikára és a munkavégzés módjára terjed ki, ezen túlmenően a foglalkoztató a munkavégzéssel kapcsolatban nem utasíthatja a bedolgozót.

A foglalkoztatónak lehetősége - de nem kötelezettsége -, hogy a munkát, a felhasználandó anyagot, valamint a kezelési előírások és a munkavédelmi szabályok betartását időszakonként ellenőrizze. A munka elvégzéséért járó díjazást, valamint az úgynevezett teljesítménykövetelményt a munka kiadásával egy időben kell meghatározni.

Az egyéni vállalkozó

Egyéni vállalkozást – üzletszerű, rendszeresen nyereség- és vagyonszerzés céljából, saját gazdasági kockázatvállalás mellett folytatott gazdasági tevékenységet - olyan cselekvőképes és állandó belföldi lakóhellyel rendelkező természetes személy alapíthat, aki az egyéni vállalkozás jogából nincs kizárva (mint például az a személy, aki már gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja is). A tevékenység folytatásában az egyéni vállalkozó személyesen köteles közreműködni, továbbá a kötelezettségeiért teljes vagyonával, korlátlanul felel. 2010. január 1-jével már nem kötelező a vállalkozói igazolvány kiváltása. Az egyéni vállalkozókat EV szám azonosítja, amelyet a kiállított számlákon és egyéb hivatalos dokumentumokon kell szerepeltetni. Az egyéni vállalkozó, mint munkáltató foglalkoztathat alkalmazottat, bedolgozót, segítő családtagot, szakmunkás-tanulót.

Az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos ügyeket csak elektronikusan intézhetjük, így az egyéni vállalkozás alapítása is elektronikusan történik. Az elektronikus űrlapok kitöltéséről a részletes tájékoztató elérhető a www.magyarorszag.hu kormányzati portálon. Annak, aki egyéni vállalkozásba kezd, számolnia kell havi állandó költségekkel, amelyeket minden körülmények között fizetnie kell (akár termel profitot a vállalkozása, akár nem).

A fizetendő járulékok körét az határozza meg, hogy az egyéni vállalkozó munkaviszonyban áll-e máshol, nappali tagozatos diák-e vagy más okból adódóan fizetnek-e utána járulékokat. Ugyanis abban az esetben, ha fizetnek utána járulékokat, akkor az alábbiak alól mentesül a vállalkozó:

  • egészségügyi hozzájárulás,
  • egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék,
  • nyugdíjbiztosítási járulék,
  • vállalkozói adó.

Ha viszont máshol nem fizetik utána a járulékokat, akkor a fenti összegeket akkor is fizetni kell a minimálbért véve alapul, ha semmi bevétele nem volt a vállalkozásnak.

A társas vállalkozás

Társas vállalkozónak minősül:

  • a betéti társaság bel- és kültagja,
  • a közkereseti társaság,
  • a korlátolt felelősségű társaság,
  • a közös vállalat,
  • az egyesülés,
  • az európai gazdasági egyesülés
  • tagja, ha a társaság (ideértve ezen társaságok előtársaságként történő működésének időtartamát is) tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik (tagsági jogviszony).

Társas vállalkozó továbbá:

  • a szabadalmi ügyvivői társaság tagja, a szabadalmi ügyvivői iroda tagja, ha a társaság tevékenységében személyesen közreműködik,
  • az ügyvédi iroda,
  • a közjegyzői iroda,
  • a végrehajtó iroda,
  • a gépjármű-vezetőképző munkaközösség,
  • az oktatói munkaközösség,
  • az egyéni cég tagja.

A társas vállalkozások egyes tagjai munkaviszonyban, megbízási jogviszonyban vagy tagsági jogviszonyban végezhetnek munkát a társas vállalkozásban.

Társadalombiztosítási szempontból a társas vállalkozó lehet:

  • főfoglalkozású,
  • munkaviszonyban álló,
  • tanuló,
  • kiegészítő tevékenységet folytató.

    Kapcsolódó bejegyzéseink

    Érdeklik az adó- és munkajogi változások?

    Iratkozzon fel hírlevelünkre, és legyen mindig naprakész!

    Feliratkozom