2026. november 1-jétől újabb uniós teherrel kell számolniuk a harmadik országból érkező online rendelések szereplőinek. A júliusban bevezetett, áruféleségenként 3 eurós átmeneti vám mellé 2 eurós uniós kezelési díj társul. A változás azonban jóval túlmutat a kis értékű csomagok drágulásán: átalakíthatja az e-kereskedelem üzleti modelljét, megnövelheti a vámügynökök pénzügyi és adminisztratív terheit, és új lehetőségeket teremthet az európai logisztikai szolgáltatók számára. Magyarország számára különösen fontos kérdés, hogy milyen szerepet tud betölteni az átalakuló uniós vámkezelési rendszerben.
Újabb teher a harmadik országból érkező online rendelésekre
Az Európai Unió egyre nagyobb figyelmet fordít a harmadik országból e-kereskedelmi formában érkező áruk forgalmára, kiemelten azok vámkezelésével kapcsolatosan felmerülő kihívásokra. Az elmúlt években jelentősen megnőtt a kis értékű küldemények forgalma, ami nemcsak a vámhatóságok működését terheli, hanem versenyjogi, termékbiztonsági és környezetvédelmi kérdéseket is felvet.
Az Unió ebben a kereskedelmi formában számtalan kockázatot, versenyt torzító hatást vél felfedezni, ezért intézkedéseket vezetett és vezet be folyamatosan, melyek célja a harmadik országból érkező jellemzően kisértékű e- kereskedelmi forgalomra vonatkozó vámszabályok megváltoztatása.
A 2026. július 1-jén bevezetett átmeneti szabályozás megszüntette a legfeljebb 150 euró értékű importküldemények korábbi vámmentességét, és az érintett áruféleségekre 3 eurós vámot vezetett be.
A következő lépés, hogy 2026. november 1-jétől a 3 eurós átmeneti vám mellé vámkezelésenként további 2 eurós uniós kezelési díjat kell majd fizetni, amely a vámhatóságok megnövekedett ellenőrzési és adminisztratív költségeinek finanszírozását szolgálja. A kezelési díj a 150 eurónál nagyobb értékű, érintett e-kereskedelmi küldeményekre is kiterjed.
Ebben a kereskedelmi formában alapvetően olyan távolkeleti vagy más harmadik országos platformokról ékező árukat vásárolnak meg a fogyasztók, mely platformok, mint eladók nem jelennek meg az EU-ban letelepedett gazdálkodóként. Az áruk rendelése során látható, hogy kinek a platformjáról rendeljük az árut, azonban az áru közvetlen a végfogyasztóhoz érkezik és az áru vámkezelése egy egyszerűsített erre kialakított vámrendszeren keresztül történik- mondta el Falcsik István az RSM Hungary Vám-, jövedéki és termékdíj tanácsadás üzletág vezetője.
Kérdés esetén keresse vámszakértőinket!
Miért akarja az EU átalakítani a kis értékű küldemények rendszerét?
Felmerülhet a kérdés, hogy mi lehet a célja az EU-nak azzal, hogy az e-kereskedelemnek ezt a szegmensét kvázi szeretné ellehetetleníteni, de mindenképpen jelentős mértékben átalakítani?
A harmadik országból közvetlenül a fogyasztókhoz küldött termékeknél az EU a versenyfeltételeket és a termékbiztonságot is vizsgálja. Az uniós kereskedőknek teljesíteniük kell a forgalmazással járó kötelezettségeket, ugyanakkor a távoli online értékesítők esetében ezek ellenőrzése és kikényszerítése sokszor nehezebb. Az e-kereskedelem vámeljárásaiban bevezetett változtatások ezért nagyobb felelősséget szeretnének rendelni az értékesítőkhöz és az online platformokhoz. A valódi ok azonban ennél sokkal összetettebb.
A távlati cél, hogy az árukat beküldő harmadik országos platformokhoz köthető gazdálkodók, láthatóvá váljanak az EU gazdasága és hatóságai számára, és ugyanazokat a terheket és kötelezettségeket vállalják mint az EU-ban letelepedett gazdálkodók. A harmadik országból közvetlen a fogyasztó részére történő értékesítés helyett az EU azt preferálja, hogy a harmadik országos gazdálkodó az általa behozott termékek klasszikus importőreként jelenjen meg és a végfogyasztó felé történő értékesítés már az EU-ban történjen meg.
Falcsik István az RSM Hungary Vám-, jövedéki és termékdíj tanácsadás üzletág vezetője kiemeli: vitathatatlan, hogy ebben a megoldásban jelentősen több eszközrendszere van a hatóságoknak arra, hogy az importőrként megjelenő harmadik országos platformtól kikényszerítsék a szabályok betartását és a hasonló terméket értékesítő EU-s gazdálkodók védelme érdekében egyenlő versenyhelyzetet teremtsenek.
Az EPR- és PPWR-kötelezettségek ellenőrzése is előtérbe kerülhet
A vámreform jelentősége a vám- és adófizetésen túlmutat. Külön figyelmet érdemel a környezetvédelmi megfelelés kérdése.
A kis értékű áruk jelenlegi kereskedelmi formájában a hulladékkezeléshez kapcsolódó kötelezettségek érvényesítése sem megoldott minden esetben. A hulladékgazdálkodás reformjaként bevezetett, a körforgásos gazdaság alapjaira építő kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) rendszere számára szinte láthatatlanok a harmadik országból e-kereskedelmi formában beérkező áruk mögött álló gazdálkodók.
Az EPR-re vonatkozó jogszabályok szabályozzák az EU-ban le nem telepedett e-kereskedők hulladékgazdálkodási kötelezettségeit és azok teljesítésének feltételeit, ugyanakkor ezek a gyakorlatban nem minden esetben érvényesülnek. Ellenőrzés nélkül pedig nem lehet hatékony egy szabály. A kevésbé vagy egyáltalán nem látható e-kereskedők ellenőrzése rendkívül nehéz
Ugyanez mondható el a csomagolásokra és csomagolási hulladék kezelésére vonatkozó PPWR rendelkezések érvényre juttatása terén is. A szabálykövető gazdálkodók mellett vélhetően jelentős azoknak a harmadik országbeli e-kereskedőknek a köre, amelyek a kis értékű csomagok behozatala során nem vagy nem megfelelően teljesítik az EPR-kötelezettségeiket, illetve figyelmen kívül hagyják a rájuk vonatkozó csomagolási előírásokat.
Nem ördögtől való ezáltal az EU azon törekvése, hogy ezen a téren drasztikus változás következzen be.
Ennek szellemében novembertől egy újabb pofon éri az e-kereskedelmet azzal, hogy vámkezelésenként 2-EUR vámkezelési díjat vezetnek be. Ennek jogalkotó által megfogalmazott oka, hogy a vámhatóság leterheltségét kompenzálják, de a valódi ok inkább az, hogy a 3+2 eurós fizetési kötelezettség már olyan mértékű, amely még nagyobb visszatartó erő ennek a kereskedelmi formának.
Számtalan gyakorlati kérdést vettet fel a 3 EUR fix vámteher bevezetése is, amely kérdések gördülékeny megoldásában elengedhetetlen szerepe volt a vámkezelésekben nélkülözhetetlen vámügynököknek, akik a vámeljárást kezdeményezik a vámhatóságok előtt.
A vámügynökök nélkül nem működne gördülékenyen a jelenlegi rendszer
A vámhatóság kommunikációja szerint az új szabályok a nyár közepén nem jelentettek fennakadást, azonban álláspontom szerint a NAV tájékoztatója nem hangsúlyozta megfelelő mértékben a vámügynökök kiemelt szerepét abban, hogy egyáltalán működő képes tud lenni az e-kereskedelem jelenlegi vámkezelési technológiája.
Az EU jelenlegi vámrendszerében, de a magyar vámkezelés gyakorlati megvalósításában is a vámügynök egy megkerülhetetlen kérdés, tekintettel arra, hogy az e-kereskedelemben érkező árukat valakinek a vámhatóság elé kell terjeszteni és kérni kell azok vámkezelését. Ez nem egy automatizmus, hanem a vámjogban szabályozott keretek között megvalósuló folyamat.
A jelenlegi e-kereskedelmi vámkezelési metódusban, a vámkezelést nem a termék címzettje, azaz annak végfelhasználója kezdeményezi, hanem olyan vámszolgáltatásokra szakosodott gazdálkodói formában működő vámügynökök, akik megfelelő vámtevékenységi engedélyekkel, és kiemelten magas pénzügyi garanciákkal rendelkeznek ahhoz, hogy a vámjogszabályokban meghatározott vámjogi képviseletet nyújtsanak.
Olyan jelentős mennyiségű áru érkezik e-kereskedelmi forgalomban, hogy a vámhatóság nem tud minden egyes áru után vámhatározatot hozni azonnal amire a vámteher fizetendő lenne. A magyar gyakorlatban napi rendszerességgel összevontan hozza meg a vámhatóság egy adott vámszolgáltató esetében a vámhatározatot, aki azt lebontja később az őt megbízó ügyfelei részére.
Tekintettel arra, hogy az áru csak akkor szabadul fel, amikor a vámteher ki van fizetve vagy valamilyen módon biztosítva van, ennek a problémának a megoldása is a vámügynökök közreműködésével zömében az általuk nyújtott biztosíték felhasználásával történik.
Az e-kereskedelmi forgalomba részt vevő közvetett vámjogi képviseletet adó vámügynökök magas pénzügyi kockázatú tevékenységet végeznek, legalább olyan szinten hozzájárulva az e-kereskedelmi forgalom gördülékeny vámkezeléséhez, mint a vámhatóság.
A novemberben bevezetésre kerülő 2 eurós uniós kezelési díj indoka az, hogy a vámhatóságoknak többletmunkát jelent az e-kereskedelem kezelése, és ennek kompenzálása indokolt egy ilyen díjjal. A fentiekből azonban következik, hogy legalább ennyi többletmunkát és többletkockázatot jelent az e-kereskedelemben való vámügynöki közreműködés is.
Ennek kompenzálása azonban a vámszolgáltatási piacra van bízva, azaz az érintett gazdálkodók maguk döntik el, hogy szükségesnek tartják-e a további díjemelést.
Ki viseli a vámkezelés megnövekedett költségeit?
Mindenesetre a kisértékű küldemények vámkezelésére az utóbbi időben rájár a rúd, lassan 5 eurós vámkezelésenkénti többlettel kalkulálhatnak a vásárlók, ugyanis vélhetően ezek a díjak beépülnek a termékek vételárába.
Az EU elgondolása, mely szerint a fix 3 eurós vám és 2 eurós vámkezelési díj hatással lesz az e- kereskedelemre minden téren megalapozottnak tűnik, ugyanis a statisztikák szerint csökkenni látszik az e-kereskedelmi formában beérkező áruk vámkezelésének a száma.
A budapesti repülőtéren a nyáron bevezetett 3 eurós vámot követően a vámkezelések számában közel 40%-os csökkenés volt tapasztalható. Az még kérdés, hogy az ilyen formában az EU-ba beérkező termékek mennyiségében jelentkezik-e ez a csökkenés, vagy csak átstrukturálódik az e-kereskedelmi forgalom és annak vámkezelése.
Átalakulhat az e-kereskedelem működési modellje
Amennyiben az EU eléri a célját, a jövőben előtérbe kerül az e-kereskedelmi szegmensben is az a forma, hogy az EU valamely tagállamában a kínai és más harmadik országos platformok raktárbázisokat hoznak létre, megjelenve ezzel valóságosan is az EU területén mint gazdasági szereplők és az egyes termékekből raktárkészleteket képeznek, és vevőiket innen szolgálják ki.
A tagállamok szempontjából ennek több előnye is várható. Egyrészt a harmadik országos gazdálkodók megjelenése és ezzel együtt az általuk igénybe vett szállítási és raktározási és vám szolgáltatások iránti igény növekedése, de ennél fontosabb lehet az, hogy elérhetővé és ellenőrizhető válik egy e- kereskedő nem csak a vám, hanem a hulladékgazdálkodási és a környezet és fogyasztó védelmi és egyéb hatóságok számára.
Az még kérdés, hogy milyen formában tudnak majd ezek a kereskedők megjelenni az EU-ban, ugyanis jelenlegi szabályaink szerint zömében a számviteli és adózási adminisztrációt is teljesítő pénzügyi képviselő igénybevétele elengedhetetlen esetükben.
A várható irány egyértelmű: a jövőben egyre gyakrabban találkozhatunk ezekkel a platformokkal az EU piacán gazdálkodóként is.
Az EU vámuniójára vonatkozó vámszabályokból adódóan az általuk behozott termékek vámkezelése az alkalmazandó feltételek mellett különböző tagállamokban is kezdeményezhető. Eddig is verseny volt azért, hogy az EU-ban működő gazdálkodók mely tagállamban kezdeményezik a vámeljárást, és hol veszik igénybe az ehhez kapcsolódó szállítási és raktározási kapacitásokat, szolgáltatásokat. Az e-kereskedelemben várható átstrukturálódás azonban ezt a versenyt még inkább a fókuszba helyezheti.
Magyarországnak minden esélye megvan arra, hogy egyfajta vámkezelési centrumként, logisztikai áruelosztóként funkcionáljon az EU-ban.
Egy ilyen státusz nemcsak a vám- és importáfa-bevételek szempontjából lehet jelentős, hanem a járulékos, főként logisztikai szolgáltatások igénybevételén keresztül is gazdasági előnyöket hozhat. A lehetőség adott, és megítélésem szerint élni kell vele.
