Járulék és adóék-csökkentés

Az elmúlt évek során a személyi jövedelemadó rendszer átalakítása volt a meghatározó irány. Ennek keretében több lépcsőben, fokozatosan kialakult az egykulcsos személyi jövedelemadó és azzal karöltve a családi adóalap-kedvezmények rendszere. Ennek az iránynak a folytatását láttuk az idei adóváltozások során; az adókulcs további egy százalékkal csökkent, a két gyermekesek családi adókedvezménye 2 500 forinttal növekedett gyermekenként. Sokan talán továbbra is arra számítottak, hogy ez az irány folytatódik – megvalósul a korábban beharangozott egyszámjegyű személyi jövedelemadó. Az elképzelések változni látszanak, de milyen mozgatói lehetnek ennek?

Jövedelemadó-csökkentés vs. járulékcsökkentés

Az egykulcsos személyi jövedelemadó egyszerűsége miatt az adócsökkentés nemcsak a munka-, hanem olyan külön adózó jövedelmekhez is kapcsolódna, mint a kamat, az osztalék vagy éppen a tőzsdei jövedelmek. Amennyiben ez valósulna meg akkor a költségvetési bevételkiesésből felszabaduló összegek kevéssé koncentráltan jutnának el a munkáltatókhoz és munkavállalókhoz. Ugyanezt másik oldalról megközelítve, ugyanakkora forrásból kisebb mértékű adócsökkentést lehetne megvalósítani. 

Ennek egy kicsit ellentmondana – de a családpolitika szempontjait beemelve – már nem kívánt célként jelentkezne, hogy növekedhetne azok száma, akik jövedelmi viszonyaik miatt – különösen az alacsonyabb jövedelmű három, vagy több gyermekesek – nem tudnák a kedvezmény teljes összegét kihasználni. Láttuk, hogy ez már korábban is problémát jelentett, ezért került bevezetésre a családi járulékkedvezmény rendszere, amellyel a Nemzetgazdasági Minisztérium által publikált adatok szerint 2014-ben mintegy 186 ezren éltek. Egy jelentős, hat százalékpontot elérő személyi jövedelemadó csökkentés ezt a számot várhatóan jelentősen megnövelné.

A járulék, illetve szociális hozzájárulási adó vonatkozásában is két irány lenne lehetséges. Vagy a bruttó jövedelmekből levonandó egyéni járulékok mértékét, vagy a bruttó jövedelemre rakodó szociális hozzájárulási adó mértékét lehetne csökkenteni. 

Mint azt kiszámoltuk, a családi adóalap-kedvezményt igénybe nem vevők számára a hét százalékpontos szociális hozzájárulási adó csökkentés 5,76 százalékkal növelhetné a nettó jövedelmet, amennyiben a munkáltatók az adócsökkentésből származó személyjellegű ráfordítás megtakarításukat teljesen a munkabérek emelésére fordítanák. Ez a feltételezés már önmagában is több kérdést felvet. 

Lehet-e számítani arra, hogy a munkáltatók béremelésre fordítják a felszabaduló forrásaikat? 

A jelenleg tapasztalható bérnyomás ezt kikényszerítheti, de vélhetően más mechanizmust fogunk tapasztalni a csak bejelentett jövedelemmel élő munkáltatók estében, mint a zsebbe fizetős, minimálbért, vagy csak részmunkaidőre bejelentett, de teljes 8 órában foglalkoztató vállalkozásoknál. Ez utóbbi körben jellemzően nettó jövedelemben alkusznak meg, így ott a bruttó bér kevésbé fog változni. Az intézkedés hatása kisebb lesz náluk, a versenyképességüket kevéssé fogja szolgálni a tisztán fizető vállalkozásokkal szemben. 

Szintén kérdésként felvetődhet, hogy mi lesz azokkal az ágazatokkal, vagy speciális élethelyzetű munkavállalókkal, akik után a munkáltatójuk szociális hozzájárulási adókedvezményt tud igénybe venni. A létszámuk szintén az NGM által publikált adatok szerint idén már meghaladta a 900 ezret. Több tényező függvényében, eltérő mértékben részesülhetnek a munkáltatók ezekben a kedvezményekben, így sok esetben előfordulhat, hogy a foglalkoztatottak után csak minimális mértékben fognak tudni profitálni az adómérték csökkenésből.

Amennyiben a jogalkotó úgy döntene, hogy a fentiek miatt inkább az egyéni járulékok csökkentése mellett teszi le a voksát, akkor a személyi jövedelemadó esetében már bemutatott gyermekek után járó adóalap kedvezmény felhasználhatóságának problémájába ütközhet.

Mire lenne elég a járulékcsökkentés az európai bérversenyben?  

A munkabérekre rakódó adó- és járulékterhek csökkentésének módozatait még hosszan  lehetne elemezni, de annak szükségességét senki sem vonja kétségbe. Az alábbi táblázat bemutatja, hogy az OECD országok esetében 2015-ben mekkora volt az ún. adóék. A számokból azt lehet kiolvasni, hogy száz egység munkavállalóhoz kapcsolódó ráfordítás emelkedésből hány egység adót, illetve járulékot kell fizetni az adott ország átlagjövedelme esetén.

A fentiekből látszik, hogy Magyarország a versenyképességét cseppet sem növelő „előkelő” negyedik helyen található a 49 százalékos értékével. A különbség szembeötlő, ha a környező országokkal hasonlítjuk össze. Csehország, Szlovénia, vagy Szlovákia esetében is több mint hat százalékpontos a különbözet. Még nagyobb a különbség Lengyelországgal szemben – tizennégy százalékot meghaladó. A korábban kalkulált és még csak előrevetített hét százalékpontos szociális hozzájárulási adó, illetve az idei, már megvalósult egy százalékpontos személyi jövedelemadó csökkentés hatására a magyar adóék ugyan 45,3 százalékra csökkenne, de ez az OECD tagországok esetében még mindig „pontszerző” hatodik helyet jelentene, nem is beszélve arról, hogy a régióban, Ausztriát leszámítva még mindig a legmagasabb értéket mutatná. 

Legfrissebb bejegyzésünk a járulékcsökkentés kapcsán: 

Járulékcsökkentési program már 2017-től?