Facebook image

A cafeteria rendszer kialakításához és működtetéséhez kapcsolódó leggyakrabban elhangzó kritika, hogy jelentős adminisztrációs kapacitásokat köt le. Amennyiben egy vállalkozás egyértelműen egyszerűsíteni szeretné a cafeteria adminisztrációját, megteheti azt az elemek számának szűkítésével. A jogalkotónak is lenne lehetősége az adminisztráció csökkentésére, amint erre kísérlet is történt a Széchenyi-pihenőkártya különböző alszámláinak kialakításával, azonban az egyes átfedések (étkeztetés vagy kultúrára felhasználás több formában is juttatható) fenntartása, illetve kiterjesztése arra utal, hogy az elfogadóhelyek számának maximalizálása érdekében a jogalkotó is kompromisszumokra kényszerül.

A cégvezetőknek azonban mindig azt kell mérlegelniük, hogy az adminisztrációs teher növekedése és az ezzel járó költségnövekedés miként viszonyul az elérhető adómegtakarításokhoz.  E szempontból is fontos, hogy a jogalkotás végül „csak” négy százalékponttal emelte a cafeteria után fizetendő egészségügyi hozzájárulás mértékét.

Miért fontos a cafeteria-szabályzat?

A cafeteria vállalkozásokat érintő adminisztrációs terhének csökkentésére több út is kínálkozik, mind jogalkotói, mind társasági oldalon. A társaságok számára könnyű, de a munkavállalókkal szemben konfliktusos megoldás lehet a használható cafeteria elemek szűkítése. Kevesebb féle juttatás, kevesebb típusú elszámolás. Az adminisztráció csökkentésének vágyától vezérelve azonban nem mindig hasznos a végletekig elmenni. A nem megfelelő dokumentálás sokszor adókockázatot jelenthet. Amire különösen érdemes felhívni a figyelmet, hogy bizonyos elemek alkalmazása esetén a cafeteria-szabályzat elkészítése elengedhetetlen, különben kellemetlen meglepetéseket okozhatnak.

Ilyen elemek például az önkéntes pénztári befizetések is. A személyi jövedelemadóról szóló törvény lehetővé teszi, hogy a béren kívüli juttatások keretében a minimálbér 50, illetve 30 százaléka erejéig a munkáltató önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztári, illetve önkéntes kölcsönös egészségpénztári, vagy önsegélyező pénztári hozzájárulást fizessen. Sajnálatos módon azonban a törvény nem határozza meg a munkáltatói hozzájárulás fogalmát. Minisztériumi állásfoglalás szerint, ilyenkor vissza kell nyúlni az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló törvényhez, mely szerint a munkáltatói hozzájárulási kötelezettséget vállaló munkáltató a hozzájárulásból nem zárhat ki egyetlen olyan munkavállalót sem, akinek a munkaviszonya az adott munkáltatónál a hat hónapot meghaladja. További megkötés, hogy a munkáltatói hozzájárulásnak minden pénztártag munkavállalóra nézve azonos összegűnek vagy munkabére azonos százalékának kell lennie.

Amennyiben azonban a munkáltató a fenti feltételeket nem tudja, vagy nem kívánja teljesíteni, és az eltérő összegű (akár 0 Ft) munkáltatói hozzájárulásokat egy kellően kidolgozott és dokumentált cafeteria-rendszer keretei közé iktatja be, akkor a minisztérium álláspontja szerint a kedvező adózási megítélés fennmaradhat.

Bővülő önkéntes pénztári lehetőségek

A tavalyi év törvényi változásai között kissé elsikkadt a fent említett cafeteria-elemet érintő kedvező változás. Az önkéntes kölcsönös önsegélyező pénztárakba a munkáltatók továbbra is a minimálbér 30 százalékát fizethetik be munkáltatói hozzájárulás címén béren kívüli juttatásként, azonban a pénztárakba elszámolt megtakarítások felhasználhatósága bővült:

  •  a pénztártag közüzemi díjainak (villamos energia, gáz, víz, ivóvíz, csatornadíj) finanszírozására fordítható a minimálbér 15 százalékának megfelelő összeg havonta,
  • a lakáscélú devizahitel törlesztésére fordítható a minimálbér 15 százalékának megfelelő összeg havonta,
  • otthoni gondozás finanszírozására az igazolt díj, de legfeljebb a nyugdíjminimum havi összege,
  • idősgondozás támogatására fordítható a pénztártag, vagy közeli hozzátartozója részére ápolási intézményben való elhelyezés díja, de legfeljebb a nyugdíjminimum havi összege.

További kedvező változás, hogy a nevelésiév-kezdési, tanévkezdési támogatás maximális összegét felemelték a minimálbér 30 százalékáról a minimálbér összegére, illetve lehetővé tették, hogy azt az eddigieken túl a felsőoktatási törvényben meghatározott intézményekben tanuló hallgató tekintetében kifizetett tandíj, kollégiumi díj, albérleti díj megtérítésére fordítsák.

Persze az ördög ez esetben is a részletekben bújik meg. A közüzemi díjak finanszírozására csak az ún. védendő fogyasztók jogosultak. Védendő fogyasztónak a lakossági fogyasztók azon köre minősül, akik jogszabályban meghatározott szociális helyzetük, (vagy valamely egyéb tulajdonságuk alapján),vagy a villamosenergia- vagy a földgázellátásban megkülönböztetett feltételek szerint vehetnek részt. Devizahitel-törlesztés esetén pedig a hitelszerződés aláírásának időpontját követő árfolyamváltozás miatt a törlesztő részlet mértéke legalább 20 százalékkal növekedett.

A fentieken túl megjegyzendő, hogy ez utóbbi két támogatás az egyéni számlákról, nem csak az ún. közösségi számlákról finanszírozható, tehát a pénztártag támogatáshoz való hozzájutása csak akkor válik biztosítottá, ha azt az adott pénztár saját szabályzatában megfelelő módon tette lehetővé.

    Kapcsolódó bejegyzéseink

    Érdeklik az adó, számviteli és jogi változások?

    Iratkozzon fel hírlevelünkre, és legyen mindig naprakész!

    Feliratkozom