A Nemzeti Adó- és Vámhivatal 2026-os ellenőrzési terve egyértelmű üzenetet hordoz: a transzferár továbbra is kiemelt ellenőrzési terület. A transzferár vizsgálatok és ellenőrzések múltbeli számai alapján a kérdés már nem az, hogy lesz-e vizsgálat a közeljövőben, hanem az, hogy milyen adatok alapján és milyen mélységben választja ki a NAV az érintett vállalkozásokat, azaz milyen gyakran találkozunk majd a revizorokkal.
A NAV ellenőrzési gyakorlata egyre inkább adatvezérelt kockázatelemzésre épül: a transzferár-adatszolgáltatás, az online számlaadatok, a beszámolók, valamint a nemzetközi információcsere rendszerei együtt szolgálnak a kockázatos ügyletek azonosítására.
Ebben a környezetben a hangsúly egyre inkább az adatok közötti konzisztencián, a gazdasági tartalom alátámasztásán, valamint az az OECD-módszertan érdemi alkalmazásán van.
A NAV 2026-os ellenőrzési tervéről részletesen írtunk korábbi blogbejegyzésünkben.
A fókusz átalakulása: a transzferár-dokumentáció önmagában már nem elég
A NAV vizsgálati szempontjai túlmutatnak azon a kérdésen, hogy készült-e transzferár nyilvántartás. Az ellenőrzések során egyre inkább az alábbi területek kerülnek fókuszba:
Transzferár-adatszolgáltatás és dokumentáció összhangja
A NAV rendszeresen összeveti a társaságiadó-bevallás részeként benyújtott transzferár-adatszolgáltatás (ATP lapok) adatait a helyi dokumentáció tartalmával.
A transzferár vizsgálatok során jellemzően az alábbi elemek kerülnek fókuszba:
- ügyletértékek egyezősége
- a választott módszer következetessége
- a tesztelt fél meghatározása
- a jövedelmezőségi mutatók alkalmazása
Egy transzferár ellenőrzés során az elsődleges adatforrás a transzferár dokumentáció, az vizsgálatra történő kiválasztás pedig elsődlegesen az ATP lapok alapján történik. Ha már itt ellentmondást találnak a revizorok, akkor megnő a valószínűsége, hogy sokkal részletesebb vizsgálattal is találkozhatunk.
A funkcionális elemzés tényleges tartalma
A hatóság egyre részletesebben vizsgálja, hogy a funkcionális elemzés valóban bemutatja-e az egyes felek által végzett tevékenységeket, felhasznált eszközöket és viselt kockázatokat (FAR-elemzés). A sablonos, általános leírások csak még több kérdést eredményeznek.
Jövedelmezőség és szegmentáció
A NAV kiemelten vizsgálja, hogy
- a kapcsolt ügyletek eredményessége megfelel-e a piaci tartománynak, és
- a vállalkozás megfelelően szegmentálta-e az egyes tevékenységeket.
Különösen érzékeny pont, ha több funkció (pl. gyártás, disztribúció, szolgáltatás) eredménye egyetlen vállalati szintű mutatóban jelenik meg.
A gyakorlatban a hatóság egyre inkább azt vizsgálja, hogy a dokumentáció tükrözi-e a gazdasági realitást – a puszta formai megfelelés már nem elegendő.
Mi változott a NAV ellenőrzési megközelítésében?
A korábbi évekhez hasonlóan a NAV továbbra is kockázatelemzés alapján választja ki az ellenőrizendő vállalkozásokat. A klasszikus szűrők – például a tartós veszteségesség vagy az alacsony jövedelmezőség – továbbra is meghatározóak lesznek ebben az évben.
Ugyanakkor a vizsgálatok mélysége egyértelműen nőni fog.
A gyakorlatban egyre gyakrabban jelennek meg az alábbi vizsgálati szempontok:
- szegmentált eredménykimutatás vizsgálata
- DEMPE-funkciók elemzése immateriális javak esetén
- a tényleges működés és a dokumentáció összevetése
- csoportszintű összefüggések elemzése
Ez utóbbi miatt a Fődokumentum (Master File) jelentősége is növekszik, különösen akkor, ha a csoportszintű értékteremtés és emellett a jövedelem-allokáció közötti kapcsolat nem egyértelmű.
A NAV ellenőrzési gyakorlata tehát egyre inkább közelít az OECD transzferár-irányelvek módszertani mélységéhez: nem elegendő a sablonos funkcionális elemzés, az értékteremtés helyét és a tényleges kockázatviselést kell bemutatni.
A legnagyobb dilemmát a 2025-ös év okozza
Az új transzferár rendelet (45/2025. NGM rendelet) átmeneti szabályokat vezetett be a 2025-ös adóévre.
Ez azonban a gyakorlatban nem egyszerű adminisztratív könnyítés, hanem egy sajátos „hibrid” szabályozási helyzetet hozott létre.
Helyi dokumentum (Local File) – választható új struktúra
A 2025-ös adóévre már alkalmazható az új dokumentációs struktúra.
Ennek egyik fontos eleme, hogy:
- 150 millió Ft alatt Local File mentesség alkalmazható,
- ugyanakkor 100 millió Ft felett az adatszolgáltatás továbbra is kötelező.
Ez azt jelenti, hogy egyes ügyletek esetében formálisan nem szükséges Local File, ugyanakkor az adatszolgáltatás miatt továbbra is szükség lehet:
- benchmark elemzésre
- szegmentációra
- jövedelmezőségi számításra
- belső alátámasztó kalkulációkra.
Fődokumentum (Master File) – itt nem lesz választ
A Master File esetében a 2025-ös évben még a korábbi szabályok alkalmazandók.
Ez azt jelenti, hogy:
- a 100 millió Ft-os értékhatár továbbra is irányadó,
- az 500 millió Ft alatti csoportmentesség csak 2026-tól alkalmazható,
- ahol majd a legalább 150 millió Ft-ot elérő feletti ügyleteket össze kell számítani az 500 milliós küszöb vizsgálatához.
Ennek következtében előállhat olyan helyzet, hogy egy társaságnak nem kell Local File-t készítenie, de Master File kötelezettsége még fennáll.
Ez a szabályozási struktúra teszi a 2025-ös évet valójában hibrid évvé.
Transzferár adatszolgáltatás: valódi kockázati pont
A transzferár-adatszolgáltatás, vagyis a bevallással benyújtandó ATP lapok szerepe az elmúlt években jelentősen felértékelődött.
A 2025-ös adóévben az adatszolgáltatás
- 100 millió Ft felett kötelező,
- és nem függ a helyi dokumentumre vonatkozó mentességtől.
A NAV ellenőrzési gyakorlata alapján az adatszolgáltatás egyértelműen nem csak adminiszrációs kötelezettség.
Sokkal inkább:
- kockázati szűrő,
- és az ellenőrzési kiválasztás alapja.
Mit tehetnek most a vállalatok?
A gyakorlatban célszerű már most az új elvárásoknak és az új transzferár rendeletnek megfelelő struktúrát kialakítani.
Szegmentált eredménykimutatás
A kapcsolt ügyletekhez rendelt bevételek és költségek elkülönített bemutatása kulcsfontosságú a jövedelmezőség értékeléséhez. Ennek hiányában több nehézséggel is szembesülhetünk egy vizsgálat során.
Valódi funkcionális elemzés
A sablonos leírások helyett a tényleges működésre épülő elemzés szükséges, amely bemutatja:
- a döntési kompetenciákat
- a kockázatviselést
- az értékteremtő funkciókat.
DEMPE-logika alkalmazása az immateriális javakhoz kapcsolódó ügyleteknél
Immateriális javak esetén elengedhetetlen a DEMPE-funkciók azonosítása és alátámasztása.
Árazási mechanizmusok dokumentálása
A dokumentációnak célszerű lesz bemutatnia:
- az árképzés logikáját
- a kalkulációs lépéseket
- a költségalap meghatározását
- az árrés képzést
- az év végi kiigazítások folyamatát.
Gyakori hibák, amelyekre a NAV várhatóan figyelni fog
Adatszolgáltatás és dokumentáció közötti eltérések
Eltérő ügyletértékek, különböző jövedelmezőségi mutatók vagy eltérő módszertanok jelentősen emelhetik egy transzferár megállapítás kockázatát.
Szegmentáció hiánya
Ha egy társaság több eltérő funkciót lát el, de az eredményességet csak vállalati szinten mutatja be, az torzíthatja a piaci összehasonlítást.
DEMPE-alátámasztás hiánya
Immateriális javak esetén a jövedelem-allokáció és az értékteremtő funkciók közötti kapcsolat különösen érzékeny ellenőrzési pont.
Benefit (hasznossági) teszt hiánya
Az előbbiekhez hasonlóan a hasznossági teszt is kulcs elem lesz egy ellenőrzés során. Ez régóta a részét képezi a transzferárazási módszertanoknak, de mostantól még nagyobb hangsúlyt kap majd.
A valódi kérdés nem az értékhatár
A 2025-ös év tehát nem tekinthető valódi könnyítésnek. Inkább egy átmeneti év, amely megalapozza a 2026-tól várható ellenőrzési gyakorlatot.
A NAV ellenőrzési terve világossá teszi, hogy a hangsúly ma már nem pusztán az értékhatárok teljesítésén van, hanem:
- az adat szempontú kiválasztáson,
- a dokumentáció és az adatszolgáltatás összhangján,
- valamint a gazdasági tartalom és hasznosság alátámasztásán.
A valódi kérdés nem az, hogy a vállalkozások élhetnek-e 2025-ben a kedvezőbb mentességekkel.
Az igazi kihívás az, hogy a hátralévő idő elegendő lesz-e a transzferárazási gyakorlat – különösen a szegmentáció – felkészítésére a 2026-tól várható szigorúbb ellenőrzési környezetre. Ha ez elmarad, egy részletes NAV vizsgálat során a transzferár-pozíció komoly szakmai kockázatot hordozhat.
