Az Európai Unió Törvényszéke a T-198/25. számú G Kft. ügyben 2026. június 3-án olyan ítéletet hozott, amely érdemben megerősíti az adóellenőrzéssel lezárt időszakok utólagos korrekciójára vonatkozó szigorú magyar szabályozást. A döntés alapján az adózók nem számíthatnak arra, hogy egy ellenőrzés lezárását követően automatikusan korrigálhatják a javukra feltárt eltéréseket: az ismételt ellenőrzés megindításához szigorú törvényi feltételeknek kell megfelelni.
A döntés lényege: a Törvényszék szerint az uniós joggal nem ellentétes az a magyar szabály, amely az adóellenőrzéssel már lezárt időszakban a jogosulatlanul felszámított áfa korrekcióját olyan új tény vagy körülmény fennállásához köti, amely a korábbi ellenőrzés megállapításait megváltoztathatja. Ennek feltétele ugyanakkor, hogy az adózónak korábban észszerű időn keresztül tényleges lehetősége legyen a korrekciós jog gyakorlására.
1. Az ügy háttere
Az Európai Unió Törvényszéke a T-198/25. sz. ügyben előzetes döntéshozatali eljárásban olyan ítéletet hozott, amelynek gyakorlati jelentősége messze túlmutat az adott jogvitán. A döntés alapkérdése az volt, hogy összeegyeztethető-e az uniós joggal az a szigorú magyar szabályozás, amely az adóellenőrzéssel lezárt időszakra vonatkozóan az ismételt adóellenőrzés megindítását az adózó által feltárt új tényhez köti.
Az ügyben érintett társaság az adóellenőrzés lezárását követően észlelte, hogy egyes helyesbítő számlákat nem szerepeltetett az áfabevallásokban, illetve más számlákat csak az ellenőrzés megkezdése után állított ki. Ezért ismételt adóellenőrzés iránti kérelmet nyújtott be, amelyet az adóhatóság érdemi vizsgálat nélkül elutasított, hivatkozva arra, hogy nem teljesülnek a jogszabályban meghatározott feltételek.
A vonatkozó magyar szabályozás (az adóigazgatási rendtartásról szóló törvény (Air.) 92. § b) pontja) szerint adóellenőrzéssel lezárt bevallási időszak vonatkozásában ismételt ellenőrzésre az adózó kérelmére akkor kerülhet sor, ha az adózó által feltárt új tény, körülmény tisztázása a korábbi ellenőrzés megállapításainak megváltoztatását eredményezné. További feltétel, hogy az új tény vagy körülmény korábban nem állt és jóhiszemű eljárás esetén nem állhatott az adózó rendelkezésére, illetve arról az adózó nem tudott és jóhiszemű eljárás esetén nem is tudhatott.
Az RSM korábbi cikkében részletesen bemutattuk, hogy milyen feltételekkel kérhető ismételt ellenőrzés, illetve mi minősülhet olyan új ténynek vagy körülménynek, amely egy már lezárt időszak újbóli vizsgálatát megalapozhatja.
Kérdés esetén keresse az RSM adótanácsadóit!
2. Mit mondott ki az EU Törvényszéke a T-198/25. ügyben?
- Az adóalanynak tényleges és észszerű ideig lehetősége volt a korrekcióra
Az adóalanynak az ellenőrzés megindítása előtt, az ellenőrzés alatt, valamint az azt lezáró határozattal szembeni fellebbezés keretében is lehetősége volt önellenőrzéssel helyesbíteni a jogosulatlanul felszámított áfát – ez az időtartam az ügyre irányadó körülmények között észszerűnek minősül. A Törvényszék szerint az ügy körülményei között összességében észszerű idő állt rendelkezésére a korrekciós jog gyakorlására.
- Az Air. 92. § b) pontjában szereplő „jóhiszeműség” nem a számla kiállítására vonatkozik.
Az Air. 92. § b) pontjában szereplő „jóhiszeműségre” vonatkozó feltétel nem a számla kiállításakor tanúsított jóhiszeműségre utal, hanem arra a kérdésre vonatkozik, hogy az ismételt ellenőrzés megindításához hivatkozott új tényről az adóalany korábban nem tudhatott-e, illetve az nem állhatott-e a rendelkezésére.
- A magyar szabályozás önmagában nem teszi lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az áfakorrekcióhoz való jog gyakorlását.
A EU bíróság szerint magyar szabályozás alkalmazása – az adott körülmények között – nem teszi a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé a héa korrekciójához való jog érvényesítését.
- Az adósemlegesség elve és az arányosság elve sem sérül
A tévesen felszámított áfa visszatérítéséhez való jog teljes és feltétlen megtagadása aránytalan lehetne, jelen ügyben azonban az adóalany nem volt megfosztva attól, hogy korábban ténylegesen érvényesítse a korrekcióhoz való jogát.
3. Adóellenőrzés után mikor korrigálható az áfa?
Az ítélet egyértelműen megerősíti: ha egy adóellenőrzéssel lezárt időszakban utólag derül fény az adózó javára adókülönbözetre, akkor az adóalany nem számíthat automatikusan arra, hogy ismételt ellenőrzés keretében korrigálhatja a bevallást. A lehetőség igénybevételéhez valódi, korábban nem ismert és jóhiszemű eljárással sem megismerhető új tény szükséges.
Ez a döntés komoly figyelmeztetés: az adóellenőrzés nem csupán az adóhatóság vizsgálata feletti passzív elszenvedés. Az eljárás minden szakasza – az ellenőrzés megindítása előtti önellenőrzési lehetőségtől kezdve magán az ellenőrzésen át a határozat elleni fellebbezésig – aktív, tudatos részvételt igényel az adózó részéről.
Fontos ugyanakkor a döntés hatókörét pontosan értelmezni: a T-198/25. ügy közvetlenül a jogosulatlanul felszámított áfa korrekciójáról szólt. Az ítélet eljárásjogi tanulsága azonban ennél szélesebb: egy adóellenőrzés megindulása alapvetően megváltoztathatja azt, hogy az adózó milyen eljárási úton és milyen feltételekkel érvényesítheti a saját javára szolgáló körülményeket.
4. Mit jelent ez a vállalkozások számára?
Az ellenőrzés során mindig gondoljunk a javunkra szolgáló körülményekre is. Adóellenőrzés során a legtöbb vállalkozás elsősorban attól tart, hogy az adóhatóság milyen megállapításokat tesz ellene. Kevesebben gondolnak arra, hogy az ellenőrzési eljárás a visszatérítési igények, korrekciók és kedvező körülmények előterjesztésének is aktív terepe.
A fenti ítélet tanulsága éppen az, hogy ha az ellenőrzés lezárásáig nem éltek az önellenőrzés vagy az egyéb korrekcióra irányuló nyilatkozatok lehetőségével, az adóellenőrzés utáni korrekció drasztikusan szűkül: csak valódi, jóhiszeműen sem megismerhető új tény alapján kérhető ismételt ellenőrzés.
A határidők elmulasztása, a korrekciós lehetőségek kiaknázatlansága visszafordíthatatlan jogvesztéssel járhat. Ezért az adótanácsadó bevonása nem csupán opcionális segítség, hanem a vállalkozás pénzügyi érdekeinek hatékony védelme érdekében elengedhetetlen.
A passzív magatartás – azaz az, ha az adózó csupán tudomásul veszi az ellenőrzés eredményét – komoly jogvesztéssel járhat. Emiatt célszerű az adóellenőrzés korai szakaszában nemcsak a NAV várható megállapításait áttekinteni, hanem a társaság javára szolgáló adózási körülményeket és lehetséges korrekciókat is célzottan felmérni. Az EU Törvényszékének megerősített ítélete szerint ugyanis a jogorvoslati lehetőségek korlátozása a nemzeti jog által önmagában nem sérti az uniós jogot, amennyiben az adóalany észszerű időn belül valóban élhetett volna ezekkel a lehetőségekkel.
Gyakori kérdések az adóellenőrzés utáni korrekcióról
Lehet önellenőrzést benyújtani az adóellenőrzés megindítása után?
A vizsgálat alá vont adó és időszak tekintetében az adóellenőrzés megkezdését követően önellenőrzésre nincs lehetőség. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden korrekciós lehetőség megszűnik: az adózó az ellenőrzés során, illetve az azt lezáró határozattal szembeni jogorvoslat keretében is előterjeszthet a javára szolgáló körülményeket és helyesbítő bizonylatokat.
Mikor kérhet az adózó ismételt ellenőrzést?
Az Air. 92. § b) pontja alapján többek között akkor, ha az adózó olyan új tényt vagy körülményt tár fel, amely a korábbi ellenőrzés megállapításainak megváltoztatását eredményezné, és amely korábban nem állt, illetve jóhiszemű eljárás esetén sem állhatott a rendelkezésére.
Ha még nem telt el az elévülési idő, biztosan korrigálható a korábbi bevallás?
Nem feltétlenül. A T-198/25. ítélet egyik fontos megállapítása éppen az, hogy az általános elévülési idő mellett további eljárási korlátok is alkalmazhatók. Az adóellenőrzés megindulása megváltoztatja a korrekció módját, az ellenőrzéssel lezárt időszak ismételt megnyitásához pedig már külön törvényi feltételek teljesülése szükséges.
