Az Európai Unió Bírósága 2025. november 11-én hozott ítéletével pont került a Dán Királyság által megtámadott, a megfelelő minimálbérek biztosításáról szóló (EU) 2022/2041 irányelv körüli jogvitára. Bár a Bíróság több rendelkezést megsemmisített, az irányelv egésze továbbra is hatályos maradt. Ez kettős értelmezéshez vezetett: egyes elemzők szerint az irányelv stabilizálódott, mások szerint éppen lényeges elemek kerültek ki belőle. A döntés központi kérdése: mikor lépi túl az EU a tagállami hatáskörök kereteit a bérszabályozás területén? Az RSM jogi szakértői elemezték a helyzetet.
Fontos mérföldkő a minimálbér szabályozásában
Sokan sokféleképpen értékelik az Európai Bíróság 2025. november 11-én meghozott ítéletét, amely a Dán Királyság által támadott az Európai Unióban biztosítandó megfelelő minimálbérekről szóló az Európai Parlament és a Tanács hozott (EU) 2022/2041 irányelvével (2022. október 19.) foglalkozott. A Bíróság bizonyos pontok megsemmisítéséről döntött, de az irányelv továbbra is hatályban maradt. Egyesek szerint az irányelv ezzel kiállta a próbát és lényegében megerősítésre került, mások szerint fontos elemek kerültek ezzel ki a minimálbérre vonatkozó rendelkezések közül.
A vita lényege: beavatkozás a tagállami díjazási rendszerekbe
Dánia keresete arra alapult, hogy az irányelv – bár deklaráltan nem kíván minimálbér-összegeket meghatározni – közvetlenül beavatkozott a bérszabályozásba, amikor konkrét módszertani követelményeket írt elő a tagállamok számára.
A felmerült kérdés az Európai Unió tagállami ügyekbe történő beavatkozása körül alakult ki. A Bíróság végső soron meg is állapította, hogy az irányelv közvetlenül beavatkozott a minimálbérek összegének meghatározásába, holott az irányelv deklarált célja, hogy nem állapít meg tényleges minimálbért, a minimálbérek meghatározásához szükséges kritériumokat a tagállamok a nemzeti gyakorlatukkal összhangban határozzák meg.
Az irányelv négy konkrét szempont alkalmazását is előírta a minimálbérek felülvizsgálati eljárása során, illetve szabályt alkotott arra, hogy a minimálbérek ne csökkenhessenek. A Bíróság értelmezése szerint ez a rész már nem pusztán koordinációt jelentett, hanem kötelező tartalmú jogalkotási beavatkozást a díjazás területén, amely a Szerződések alapján a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik.
A Bíróság döntése: mely rendelkezések kerültek megsemmisítésre?
A Bíróság azokat a rendelkezéseket semmisítette meg, amelyek:
- kötelező minimumkritériumokat írtak elő a minimálbérek felülvizsgálati eljárása során,
- valamint megakadályozták, hogy az eljárás eredményeként a minimálbér csökkenhessen.
Vagyis a Bíróság ítéletének lényege az volt, hogy:
az EU nem írhatja elő, milyen konkrét eljárási szempontokat kell alkalmazni a minimálbérek meghatározására, mert az már túlterjeszkedne a hatáskörein, a minimálbér összegét a tagállamok jogosultak meghatározni, ezen a téren nincs helye beavatkozásnak.
Minden egyéb rendelkezés azonban érvényben maradt, így az irányelv továbbra is hivatkozási alap a tagállami jogalkotás vagy módosítás során.
A megsemmisített rendelkezések összességében várhatóan nem jelentenek majd jelentős változásokat a minimálbérek meghatározása során a Bíróság által kiadott kommunikáció is arra helyezi a hangsúlyt, hogy a Bíróság megerősítette az Európai Unióban alkalmazandó megfelelő minimálbérekről szóló irányelv nagy részének érvényességét.
A Bíróság az irányelv azon rendelkezéseit semmisítette meg, amelyek az uniós jog e közvetlen beavatkozását jelentik a díjazás meghatározásába, amelyek így nem tartoznak az Unió jogalkotási hatáskörébe. A Bíróság a kereset ezt meghaladó részében elutasította, tehát az irányelv maga továbbra is irányadó lesz a tagállami jogalkotásban.
Mit jelent mindez a tagállamok – köztük Magyarország – számára?
A Bíróság által megsemmisített rendelkezések hiánya várhatóan nem okoz érdemi változást a magyar minimálbér-meghatározási gyakorlatban.
Magyarország a 308/2024. (X. 24.) Korm. rendelet megalkotásával teljesítette a minimálbér-irányelvnek való megfelelési kötelezettséget és rendeleti úton rögzítette a kötelező legkisebb munkabér és a garantált bérminimum meghatározásakor érvényesítendő szempontok között a bírósági ítélettel megsemmisített négyes feltételrendszert is, majd ezt követően a 2025-ös évben irányadó minimálbérmérték is az irányelv szellemében került elfogadásra. Nem volt jelen annak, hogy maga a szempontrendszer alkalmazása bármilyen fennakadást okozott volna jogalkotási folyamatban, ezért arra lehet számítani, hogy a vonatkozó rendelet sem fog változni az érintett rendelkezések megsemmisítésének hatására.
Konklúzió – stabil keretek, rugalmas végrehajtás
Az Európai Unió Bíróságának ítélete tehát nem gyengítette, hanem megerősítette a megfelelő minimálbérek uniós szintű védelmét. Bár bizonyos, módszertani előírásokat tartalmazó rendelkezések kikerültek a szövegből, az irányelv lényege – a munkavállalók méltányos megélhetésének biztosítása – továbbra is érvényes.
A magyar jogalkotásra a döntés várhatóan nem gyakorol közvetlen, érdemi hatást, ugyanakkor a jogszabályi környezet stabilizálódásának köszönhetően a munkáltatóknak és HR-szakembereknek érdemes továbbra is figyelemmel kísérniük az irányelv végrehajtásához kapcsolódó útmutatásokat és uniós ajánlásokat.
