A magyar bírósági gyakorlat az áfa-levonási jog vitáiban hosszú ideig viszonylag stabil elvre épült: a levonás alapja csak tartalmilag hiteles számla lehet, és minden ügylet során vizsgálni kell, hogy a számla szerinti gazdasági esemény ténylegesen megvalósult-e, a felek között történt-e, illetve történt-e adókijátszás.
Míg a Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégium 5/2016. (IX. 26.) KMK véleménye alapvetően a gazdasági esemény megtörténte alapján határolta el az adólevonási jog megtagadása egyes eseteit, az új 1/2025. (XII. 09.) KK véleményében a Kúria Közigazgatási Kollégiuma az Adózók adókijátszást eredményező magatartásának vizsgálata, az Adózók adókijátszáshoz fűződő tudatossága alapján különíti el az egyes eseteket.
Áfa levonási jog – mi változik érdemben?
I. A költségvetési adókiesés: már nem kizárólagos feltétel
Az egyik legfontosabb módosítás, hogy most már az az adókijátszás megállapításának csak lehetséges, de nem kizárólagos feltétele a költségvetési adókiesés.
1) A levonási jog nem tehető automatikusan függővé a számlakibocsátó áfafizetésétől
Egyik oldalról a KK vélemény indokolása az áfa levonási joggal élő cégek védelme érdekében alapvetően arra hivatkozik:
- hogy az áfa levonási jogot nem lehet attól függővé tenni, hogy a számlakiállító az áfát megfizette-e.
- hogy amennyiben a számlakibocsátó áfa bevallási kötelezettségeinek megfelelő módon eleget tett, a bevallott áfa megfizetésének elmulasztása önmagában nem minősül áfa csalásnak.
2) A „befizették az áfát” sem ad pajzsot
Másik oldalról ugyanakkor a KK vélemény alapján nem biztosítja az adólevonási jog jogszerű gyakorlását az a tény sem, hogy bár az ügylet utáni áfa befizetésre került az államkincstárba, de - objektív körülmények alapján - megállapításra kerül, hogy a levonási jogával élni kívánó felperes tudta vagy tudhatta, hogy az érintett ügylet az eladó, illetve a szolgáltató által elkövetett adókijátszás részét képezi, vagy hogy az értékesítési láncban az említett adóalany által teljesített ügyletet megelőző vagy követő másik ügylet áfakijátszást valósít meg.
II. Az áfa-levonás megtagadásának esetei: 4 kategória (új elem: rendeltetésellenes joggyakorlás)
Az új ítélkezési gyakorlat 4 részre osztja az adólevonási jog elvitatásának eseteit a jogalkotó, ahol a második tétel korábban nem szerepelt:
- Szándékos aktív magatartás - számlakiállítás meg nem történt gazdasági eseményről
Ebben az esetben a korábbi gyakorlat alapján a gazdasági esemény hiánya megalapozza a számlabefogadó adólevonási jogának megtagadását.
- Szándékos aktív magatartás - a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének megsértése
A korábbi KMK véleményben részletesen nem kifejtett esetről van szó, amit egyebekben az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlata már tartalmazott és az alapján a NAV ellenőrzési gyakorlatában meg is jelent. Az úgynevezett Halifax-teszt – a hármas feltétel együttes fennállása alapján - alapján akkor rendeltetésellenes az áfalevonási jog gyakorlása, ha
- az adólevonási jog feltételei formálisan fennállnak, de
- az ügyletek eredménye olyan adóelőny megszerzése, amely ellentétes az áfa-rendelkezések célkitűzéseivel, és
- az objektív körülmények összességéből kitűnik, hogy az ügyletek elsődleges célja valamely adóelőny megszerzése volt.
- Tudatos passzív részvétel – a más által elkövetett adókijátszásról tudott
A korábban már alkalmazott gyakorlatnak megfelelőn két irányt kell bizonyítani. Az adóhatóságnak egyrészt bizonyítania kell az adókijátszás tényét, másrészt azt, hogy a felperes arról tudott.
- Gondatlan passzív részvétel – a más által elkövetett adókijátszásról tudhatott volna
Itt is a korábbi véleményben leírtak alapján azt kell vizsgálni, hogy az adóhatóság bizonyította-e az adókijátszás tényét, és azt, hogy a felperes erről a tőle elvárható intézkedések megtétele esetén tudhatott volna.
Fontos, hogy ez az egyébként leggyakrabban alkalmazott esetkör egy megfelelő üzleti ellenőrzéssel teljesen elkerülhető.
Jelent-e szigorítást az új KK magyar cégek áfa levonási jogának gyakorlásában?
Véleményünk szerint igen, ugyanis a Kúria a véleményében még jobban megalapozza az állami adóhatóság ellenőrzési gyakorlatát az áfa levonási jog elvitatása terén.
Az új KK vélemény a NAV-nak további támpontokat biztosít arra, hogy milyen esetkörben, milyen bizonyítással teheti meg a megállapításait. Mindez azt is előrevetíti, hogy az adózók előzetes üzleti ellenőrzési eljárását megfelelően kell kialakítani, amiben szakértő segítségét vehetik igénybe.
