Mentés

Vámkezelni Magyarországon importáfa nélkül!

A magyar vám és adórendszer egyik gyakran elhangzó kritikája, hogy az áfa és köztük az import során fizetendő importáfa mértéke a maga 27 százalékával elviselhetetlenül magas. Nehéz ezzel a véleménnyel vitatkozni, mert valóban, az áfa mértéke világszerte Magyarországon a legmagasabb.

Másfelől megközelítve a kérdést azonban, az importáfa a hatályos szabályozás szerint az importot követő gazdasági folyamat részeként, az esetek jelentős részében levonásba kerül, azaz az áfa összegét a vámkezelés során a gazdálkodó megfizeti, majd az áfabevallásának részeként kezeli.  

Az importáfa finanszírozása alapvetően a gazdálkodókat terheli 

Fentiekből adódóan az importáfa esetében nem is annyira annak mértéke jelent gondot, hanem az, hogy az importált termék vámkezelése során azt meg kell finanszírozni. Azaz be kell fizetni, majd ezt követően lehet levonásba helyezni és bizonyos esetekben visszaigényelni. Tekintettel arra, hogy a vámterhet kvázi a vámkezelés pillanatában kell megfizetni – beleértve ebbe az importáfát is–, ez a fizetési teher kézzelfoghatóan érezhető az import során. Több millió forint importáfa befizetése még abban a tudatban is megterhelő egy gazdálkodó számára, ha tisztában van azzal, hogy ez az időszakos adóbevallásában levonásba helyezhető tételként fog megjelenni. 

Éppen ezért keresik az importfolyamatokban érintett gazdálkodók azokat a megoldásokat, melyek során az importáfa befizetése nélkül történik meg a harmadik országból érkező áruk szabadforgalomba bocsátása.

Az import áfamentes kezelése is lehetséges  

A jó hír az, hogy hatályos európai és nemzeti szabályozásunk erre több megoldást is tartalmaz, ugyanakkor tisztában kell lenni ezeknek a megoldásoknak a feltételeivel, előnyeivel és kockázataival.

 Számba véve a lehetőségeket, az alábbi megoldások jöhetnek szóba:

  1. az EU másik tagállamában kezdeményezett, áfamentes termékimport, vámkezelés kezdeményezése, 
  2. Magyarországon kezdeményezett importáfa önadózói engedély alapján végzett vámeljárás,
  3. AEO-minősítéssel rendelkező közvetett vámjogi képviselő igénybevétele.   

A vázolt lehetőségek közötti alapvető különbség az, hogy az importőr az import vámkezelést az EU mely országában kezdeményezi. A Vámkódex rendelkezései szerint ugyanis az EU területén letelepedett gazdálkodók választhatnak, hogy melyik tagállamban kívánják a vámeljárást kezdeményezni. Ez egyfajta versenyt is eredményez a tagállamok vámigazgatásai között, ugyanis a tagállam több szempontból is érdekelt abban, hogy minél több vámkezelést végezzen el. Egyrészt azért, mert a vámbevétel bizonyos százaléka a tagállamnál marad, másrészről azért, mert a vámszolgáltatásokkal további járulékos szolgáltatások igénybevétele is történik (logisztika, szállítás, útdíjak).  

1.Az áfamentes termékimport szabályai

A vámkódex és az EU áfaszabályozását alkalmazva egy importőr a Magyarországra irányuló importszállítmány szabadforgalomba helyezését kezdeményezheti az EU másik tagállamában az importáfa megfizetése nélkül, amennyiben vállalja, hogy a vámkezelést végző tagállamtól eltérő tagállamba fogja átszállítani az árukat, és ott fogja azokat forgalomba hozni vagy felhasználni. Ezt a folyamatot hívják áfamentes termékimportnak vámszempontból.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy magyar gazdálkodó a Kínából érkező szállítmányát nem Magyarországon vámkezelteti, hanem az országba történő megérkezését megelőzően általában valamelyik EU tagállami kikötőben. Ebben az esetben a vámkezelést követően az áruk már mint „levámkezelt”, szabadforgalomba helyezett EU-s áruk utaznak tovább a magyarországi célállomásig. A vámkezelés során kizárólag vámot kell fizetni, importáfát nem. 

Ez a megoldás kecsegtetőnek tűnik, egyrészt áfamentessége miatt, valamint azért is mert a vámkezelés a szállítás vonalába beilleszthető, mivel ezeknek a szállítmányoknak egy jelentős része a kikötőkbe érkezik, ahol alapvetően van vámadminisztráció.

Tanácsadói tapasztalat alapján azonban ennek a megoldásnak több olyan árnyoldala van, amivel sokan nem számolnak, amikor ezt a megoldást választják.

  • Célszerű azzal kezdeni, hogy mivel az áru Magyarországra mint EU-s áru érkezik, alkalmazni kell rá a magyar csodafegyvert, az EKAER-t, ellentétben azokkal a szállítmányokkal, amelyeknek vámkezelésére Magyarországon kerül sor. További fontos szempont, hogy a vámkezelést követően igazolni kell az árunak másik tagállamba történő kiszállítását, amelynek kötelező eljárási alakisága van. A vámkezelés elvégzésében igénybe kell venni helyi vámszolgáltatót, tagállamonként eltérő szabályok lehetnek, de gyakran pénzügyi vagy adójogi képviselő is szükséges. Összességében a vámszolgáltatás költsége meghaladja a magyar vámszolgáltató által alkalmazott díjakat.
  • Ami a legfontosabb azonban, és álláspontom szerint a legnagyobb kockázatot jelenti, hogy a vámkezelést nem a magyar, hanem az adott tagállam vámigazgatása végzi el, és bármilyen utólagos eljárást, ellenőrzést, vámérték-vizsgálatot, a tarifális besorolás vizsgálatát is a külföldi vámigazgatás fogja lefolytatni a nemzeti eljárási szabályai alapján. Az ellenőrzések dokumentumai a tagállam nyelvén készülnek, és bár a Vámkódex minden EU-tagállamban ugyanaz, de az eljárási szabályok nemzeti szinten kerülnek meghatározásra. Érdemes belegondolni, hogy milyen nehézségek elé néz az a magyar gazdálkodó, akinek a szlovén vagy német vámigazgatással kell megküzdenie az igazáért, legvégső esetben az adott tagállam közigazgatási bíróságain. Figyelembe véve azt, hogy az EU vámigazgatási eljárási rendszere olyan formában került kialakításra, amely alapvetően utólag ellenőrzi a vámkezeléshez bevallott adatokat, annak az esélye, hogy belefuthatunk egy utóellenőrzésbe nem elenyésző.

2.Importáfa önadózói kezelésére jogosító engedély 

Álláspontom szerint a fenti megoldásnál kevésbé kockázatosabb az a vámtechnológiai megoldás, amikor a magyar gazdálkodó a vámkezelést Magyarországon a magyar vámigazgatás előtt kezdeményezi, importáfa önadózói kezelésére jogosító engedély birtokában.

Olvasván, hogy ilyen engedély is létezik, egyszerűnek tűnik a megoldás, de mégsem az, ugyanis ilyen engedély alanyi jogon nem jár minden gazdálkodónak!

Hatályos szabályozásunk lehetőséget biztosít arra, hogy a vámkezelés során az importáfát önadózóként kezeljük, és a vámkezeléskor a jogszabály szerint levonásba helyezhető importáfát a vámhatóság részünkre mint tájékoztató adatot állapítja meg, és nem mint befizetésre váró vámterhet. Ez már első olvasatra is túl szépnek tűnik ahhoz, hogy mindenki számára elérhető legyen! 

Importáfa önadózói engedélyre két jogcímen lehetünk jogosultak:

  • Az egyik ilyen, amikor a cég adómentes termékértékesítése és szolgáltatás nyújtásából származó bevételét veszik alapul limitértékek meghatározásával. Ezek az értékek olyan magasak, hogy a gazdálkodók széles rétege nem tud ilyen címen engedélyhez jutni, ezért ez kevésbe járható alternatíva.
  • A másik jogcím az önadózói engedélyhez az, ha valaki rendelkezik AEO-vámegyszerűsítések típusú engedéllyel, amely szintén nem egyszerű feltételekhez kötött minősítést igénylő státusz, a gazdálkodók töredéke rendelkezik ezzel a speciális engedéllyel. 

Fentiekből látszik, hogy az önadózói engedély egy hasznos és praktikus lehetőség, de a gyakorlatban alanyi jogon nehezen elérhető. 

3.AEO-minősítéssel rendelkező közvetett vámjogi képviselő igénybevétele 

Amennyiben egy gazdálkodó nem tud a fenti jogcímeken áfa önadózói engedélyhez jutni, akkor sem kell feladnia a reményt arra, hogy importáfa megfizetése nélkül bonyolítsa az importját, ugyanis szélesebb körű megoldást jelent az EU-vámkódex által életre hívott speciális képviseleti forma, a közvetett vámjogi képviselet alkalmazása.

A vámszolgáltatást végző vámjogi képviselők szinte kivétel nélkül rendelkeznek AEO-minősítéssel, és ezáltal importáfa önadózói engedéllyel is. A közvetett vámjogi képviselő ügyfele érdekében minden rendelkezésére álló engedélyét alkalmazhatja, így az önadózói engedélyét is. 

A vámjogi képviseletről, közte a közvetett vámjogi képviseletről már több blogbejegyzésben írtunk, a részletek ismertetése nélkül is kijelenthető, hogy az áfa megfizetése nélkül kezdeményezhető vámeljárás kivitelezésének legjobb konstrukciója. 

A vámjogi képviselő az eljárás során saját nevében, de ügyfele érdekében teljesíti a szolgáltatást, a vámeljárással járó kockázatok szinte teljes mértékben a vámszolgáltatót terhelik. Elsődleges vámadós, a vámteher megfizetésére saját nevében kötelezett, ugyanakkor alkalmazhatja ügyfele kiszolgálása érdekében a rendelkezésére álló összes vám és adójogi egyszerűsítést eredményező engedélyét.

Az importőr az áfa levonására vonatkozó nyilatkozat átadásával kvázi engedményezi az áfatörvényből eredő jogát a vámszolgáltatóra, aki élve ezzel a joggal, önadózói engedélye alapján kezdeményezi a vámeljárást. A vámhatóság a vámhatározatban ugyan megállapítja az importáfa összegét, de egyben jelzi is, hogy az csak tájékoztatás céljából történt. Bármilyen, a vámkezelést követően bevezetésre kerülő ellenőrzés várhatóan a saját nevében eljáró vámjogi képviselőt fogja érinteni, éppen a speciális képviseleti formából adódóan.

A vámszolgáltatói oldalon megnövekedett kockázatokból adódóan ma még a közvetett vámjogi képviselet drágább, mint a „sima” vámjogi képviselet, de ha az előnyeit vesszük számba, akkor hosszú távon mindenképpen kifizetődőbb. A vámszolgáltatások piacán várhatóan fokozatosan növekedni fog a közvetett képviselet formájában nyújtott szolgáltatások száma, éppen abból adódóan, hogy olyan előnyöket jelent az importőr számára, amelyek más vámtechnológiával nem érhetőek el.   

    Kapcsolódó bejegyzéseink

    Értesüljön az adóváltozásokról

    hírlevelünkből!

    Feliratkozom
     Tovább