Facebook image

Időközben azonban kiderült, hogy a jogalkotó totális visszavonulót fújt és minden marad a jól megszokott kerékvágásban. Ezen hír kapcsán mégis érdemes néhány gondolatot felvetni az időszaki elszámolású számlázás gyakorlatáról.

Teljesítési időpont és fizetési határidő

A továbbra is alkalmazandó szabályok szerint, ha a felek abban állapodnak meg, hogy ügyleteikről meghatározott időszakonként számolnak el egymással, akkor az összes, az érintett időszakban teljesített ügyletet egy számlában kell szerepeltetni. Ezen ügyletek teljesítési időpontja megegyezik a számlán feltüntetett fizetési határidővel. A teljesítési időpont jelentősége abban áll, hogy ezen az időponton alapszik az adófizetési kötelezettség és az adólevonási jog keletkezésének időpontja is. Az áfatörvény értelmében a két időpont egybeesik.

A leginkább érdekes kérdés az, hogy miért lett volna szükség a módosításra. Az időszaki elszámolású számlázás ma hatályos rendszere ismerős volt az adózóknak már a régi (1992-es) áfatörvényből is, mivel a közüzemi számlák teljesítési időpontja megegyezett a fizetési határidő napjával. Ezt a gyakorlatot tette általánossá a 2008-tól hatályos (új) áfatörvényünk is minden olyan esetben, amikor a felek határozott idejű elszámolásban állapodtak meg. A régi-új szabály szokatlanul könnyen ment át az adózói köztudatba, az új áfatörvény más rendelkezéseihez képest (például belföldi fordított adózás) rendkívül gyorsan alkalmazkodtak az adózók az időszaki elszámolás új rendjéhez. Joggal vethető fel a kérdés, hogy vajon miért? Talán azért, mert érthető és átlátható rendet hozott az időszaki elszámolású ügyletek számlázásába? Vagy netalántán azért, mert általában „igazságosnak” tekinthető az a szabály, hogy az áfafizetési kötelezettség csak akkor keletkezik számlakiállítói oldalon, amikor (remélhetőleg) a számla kiegyenlítésre kerül? De az is lehet, hogy azért, mert a számlahelyesbítés is viszonylag egyszerűen, átláthatóan, a szokásosnál kevesebb adminisztrációs teherrel kivitelezhető ezen számlák kapcsán? Kétségtelen, hogy mind a magyar adózók, mind a magyar adórendszerrel kapcsolatba kerülő külföldiek könnyen és viszonylag sikerrel tudják használni a teljesítés időpontjára vonatkozó speciális szabályt az időszakos elszámolású ügyletek körében.

Hogy ne legyen semmi sem tökéletes, az időszaki elszámolású ügyletek kapcsán is szembesültünk nehézségekkel az adóellenőrzések során. Előfordul, hogy az adózók nem ismerik fel, hogy időszakos elszámolású ügyleteket teljesítettek. Értelmezési nehézségekhez vezethet az is, ha például egy időszakról több számlát állítanak ki, ezek azonban rendszerint kezelhető problémák.

Az adóhatóság és az időszaki elszámolású ügyletek

Kevésbé kezelhető azonban az, amikor az adóhatóság saját maga kezdi el az időszaki elszámolású ügyleteknél azt a bizonyos kákát csomózgatni... Ilyen eset például az, amikor azért próbál az adóellenőr büntetni, mert a felek nem az általuk írásban megkötött szerződés rendelkezései szerint, hanem attól eltérően, akár csak néhány nappal, héttel vagy extrém esetben hónapokkal később állítják ki a számlát, és a fizetési határidő a számlakiállítás napjához kapcsolódik. Ez az eset rendszeresen előfordul a gazdasági kapcsolatokban, hiszen a számlakiállító részéről az üzletmenet megfelelően gyors bonyolítása és nem az adminisztratív teendők napra pontos teljesítése az elsődleges cél. Érthető az is, hogy a felek nem egy fix napra, hanem a számla kiállításától vagy kézhezvételétől számított bizonyos számú napra határozzák meg a fizetési határidőt, hiszen jogosan neheztelne az a számlabefogadó, aki a szerződés szerint akár fizetési késedelembe is eshet anélkül, hogy a számlát kézhez kapná. Polgári jogi szempontból a korábbi szerződés eseti jellegű módosítása történik akkor, amikor a felek eltérnek az általuk írásban megkötött szerződéstől, például a számlakiállítás gyakorlata során (ez rendszerint az eredetinél későbbi időpontban történő számlázást jelent),és ezt a gyakorlatot a számlabefogadó is elfogadja. A költségvetést kár nem éri, mivel nemcsak az adófizetési kötelezettség időpontja, hanem vevői oldalon a levonási jog gyakorlásának időpontja is kitolódik.

Ezen érvek ellenére az adóhatósági ellenőrök rendre adóbírságot javasolnak megállapítani akkor, ha a számlakiállítót ellenőrzik, és a fentiekben ismertetett módon nem az általuk ellenőrzés alá vont időszakban, hanem másik, későbbi időszakba kerül kiszámlázásra valamelyik tétel (legtöbb esetben csak néhány napos csúszásról van szó). Ezzel az adóhatóság a felek szerződéses viszonyaiba avatkozik bele, ugyanis megkérdőjelezi a mindkét fél által elfogadott, és gyakorlatukkal alátámasztott szerződésmódosítást, és ahhoz súlyos szankciókat fűz. Kérdés, hogy ezt megteheti-e az adóhatóság. Kérdés, hogy valóban ez a merőben adminisztratív szempontú (a költségvetést nem éri kár!) megközelítés-e az, amit a XXI. század elején egy európai uniós tagállamban működő adóhatóságnak képviselnie kell, vagy pedig sokkal inkább az adott ügyletek gazdasági célját, hátterét kellene mélyebben feltárnia akkor, amikor azt ellenőrzi, hogy minden pont és minden vessző a helyére került-e minden papíron.

A kérdést mindenki megválaszolhatja magának.

    Kapcsolódó bejegyzéseink

    Érdeklik az adó, számviteli és jogi változások?

    Iratkozzon fel hírlevelünkre, és legyen mindig naprakész!

    Feliratkozom