Mi magyarok ezzel a kérdéssel pár éve már behatóbban megismerkedhettünk, hisz talán még emlékszünk arra, amikor a vállalkozásaink jelentős része, illetve másik oldalról az önkormányzatok azon izgultak, hogy a helyi iparűzési adó vajon egy második általános forgalmi adónak minősíthető-e. Hiszen az úgynevezett 6. áfa direktíva 33. cikkelye kimondta, hogy ezen irányelv rendelkezései nem akadályozzák a tagállamokat olyan adók, illetékek fenntartásában, bevezetésében, melyek nem tekinthetők forgalmi adónak. Ezt a rendelkezést a 2006-ban újrakodifikált áfadirektíva is fenntartotta.
A 2007 októberében meghozott Európai Bírósági döntés 4 ismérvet idézett - korábbi ítéleteire hivatkozva - annak megállapítására, hogy az illető adó az áfa jegyeit hordozza-e magán:
- az adó általános alkalmazása az olyan ügyletekre, amelyek tárgyát termékek vagy szolgáltatások képezik
- az adó összegének az adóalany által értékesített termékek, illetve nyújtott szolgáltatások ellenében kapott árral arányos megállapítása
- az adó kivetésre kerül a termelés és forgalmazás minden egyes szakaszában
- a folyamat korábbi szakaszaiban megfizetett adó levonható az adóalany által fizetendő adóból.
A fenti ismérveket az új adónemek eddig megismert részleteivel összehasonlítva megállapítható, hogy a távközlési szolgáltatási adó - amely perc alapon határozza meg az adó összegét - egyik feltételt sem teljesíti. A pénzügyi tranzakciós illeték eddig megismert jegyei legfeljebb a 3.) ponttal hozhatók összefüggésben (bár a részletek megismerése ezen még módosíthat),de várhatóan ez kevésnek fog bizonyulni ahhoz, hogy az az áfadirektíva rendelkezéseibe ütközzön. Mindezek alapján a kritikák várhatóan nem ebből az irányból fognak érkezni e két új adónemet illetően.
