A közelmúltban egy érdekes ítélet született az Európai Unió Bíróságán (EUB), amely iránymutatást adhat a közösségi értékesítések és az exportértékesítések áfamentességének megítélésében. Az ügy középpontjában egy almaértékesítés állt, amely végül nem a tervek szerint valósult meg – mégis alapvető tanulságokkal szolgálhat az uniós adózók számára.
Tényállás: almaértékesítésből EU-per
Egy lengyel társaság almát értékesített egy lett vevőnek, azzal a szándékkal, hogy a vevő kiszállítja a gyümölcsöt egy másik uniós tagállamba, a szállítást a vevő intézte. A vevő azonban a Közösségi értékesítés helyett Beloruszba szállította a terméket.
A lengyel adóhatóság álláspontja szerint a közösségi értékesítés feltételei nem teljesültek, mivel a termék nem került egy másik tagállamba. Ezért az ügyletet belföldi értékesítésként kezelte, és a társaságra belföldi áfát vetett ki, azzal érvelve, hogy az eladó gondatlan volt, mert nem ellenőrizte a kiszállítást.
Vitás kérdés az áfamentesség körül
Bár azt egyik oldal sem vitatta, hogy a lengyel cég nem tett eleget a Közösségi értékesítés előírásainak, hiszen nem került másik tagállamba az alma, azonban az adózó azzal érvelt, hogy az exportértékesítés így is – úgyis adómentes, így nála adóhiány nem keletkezhetett. Az exportra vonatkozóan azonban Lengyelországban formai előírások is vonatkoznak, az eladónak rendelkeznie kell a kiviteli okmányokkal, melyeknek nyilvánvalóan nem felelt meg az ügylet, így az adóhatóság elutasította ezeket az érveket.
Az EUB álláspontja az exportértékesítésről
Az EU Bírósága ezzel szemben kiemelte: az exportértékesítés áfamentessége objektív feltételekhez kötődik.
Ezek a következők:
- a tulajdonjog átruházása,
- az áru kiszállítása az EU területéről,
- az áru tényleges kilépése az Unióból.
A Bíróság szerint nem releváns, hogy az eladó tudott-e az exportról, vagy mi volt a felek eredeti megállapodása. Ráadásul a kiviteli okmányok bemutatása egy plusz feltétel volt a lengyel áfatörvényben az export igazolására az EK rendelettel szemben, melynek megkövetelésére nem is lett volna mód.
Mivel egyértelműen bizonyítható volt, hogy a termék elhagyta az EU területét, az exportértékesítés áfamentessége fennállt, még akkor is, ha az eladó nem rendelkezett minden formai dokumentummal.
Nagyobb mozgástér az adózóknak - mikor alkalmazható az export áfamentesség?
Az ítélet pozitív következménye, hogy a terméket eladók számára nagyobb biztonságot ad, amennyiben a vevő szervezi a termék kiszállítását. Az ítélet egyértelmű üzenete: az objektív tények elsődlegesek az áfamentesség megítélésekor. Ez biztonságot adhat az eladóknak, hiszen amennyiben az áru ténylegesen elhagyja az Unió területét, az ügylet főszabály szerint exportként áfamentesnek minősül.
Ez a gyakorlat különösen azoknak a vállalkozásoknak kedvező, amelyek nem tudják minden esetben a teljes dokumentációt biztosítani, ugyanakkor objektív módon igazolható az EU-ból történő kilépés.
Még ha az eredeti Közösségi ügylet nem is (vagy nem úgy) valósul meg, ahogy megállapodtak, áfa szempontból a főszabály az, hogy a termék hagyja el az érintett tagállamot. Ha a kiszállítás megtörténik, függetlenül attól, hogy milyen dokumentumokkal tudja (vagy nem tudja) igazolni ezt az eladó, az ítélet alapján az ügylet mégis lehet adómentes.
Magyar vonatkozások: hogyan érinti a hazai áfa szabályokat
A magyar áfatörvény a termékexport adómentességének feltételeként kiléptetési igazolást ír elő. Az ítélet azonban megerősíti, hogy ha az áru ténylegesen elhagyta az EU-t és ez az eljárás során bármely módon bizonyításra kerül (az adóhatóságot is terheli a bizonyítási kötelezettség az adózó javára szolgáló tények tekintetében is) az export áfamentessége már teljesül, még akkor is, ha az eladó nem rendelkezik minden dokumentummal.
Ez az uniós ítélet tehát arra mutat rá, hogy a magyar adózóknak is van hivatkozási alapjuk egy adóhatósági ellenőrzés során, amikor egy exportértékesítés kapcsán formai okokból vonná kétségbe az adóhatóság az áfamentességet.
Az elmúlt években született néhány olyan ítélet, melyből úgy érezhette a szakma, hogy a formai szempontok kerültek előtérbe az EU Bíróságán (pl. Luxury Trust, C-247/21 ). Ez az ítélet azonban visszanyúl a korábbi gyakorlathoz, amikor a formai problémák nem írhatták felül az adósemlegesség elvét.
