Mentés

Miért kell és érdemes élni a jogorvoslati jogunkkal!

A gazdálkodóra kirótt adóbírság, vagy adómegállapítás esetén mérlegelendő, hogy a NAV határozatot a cég jogszerűnek tartja-e. Ha nem, akkor alaposan fel kell készülnie majd nekivágnia a jogorvoslatnak, adópernek, melyben bizonyíthatja igazát.

Adóbírság megállapítás után két út áll előttünk

Az adójogszabályok alkalmazása egy gazdálkodó szervezet esetében megkerülhetetlen. Tényként kell megállapítani azt is, hogy az adóigazgatás továbbra is az a terület amelyen nehéz eligazodni, számtalan értelmezési kérdés merül fel a napi jogalkalmazás terén. Ebből adódóan gyakran szembesülünk azzal, hogy az adóhatóság olyan adóterhet, köztük adóbírságot állapít meg, amellyel nem értünk egyet, a határozatot jogszabálysértőnek tartjuk. Egy ilyen NAV határozatot kézben tartva az adózó előtt két válaszút van.

Az egyik, hogy annak ellenére (kvázi dühöngve),hogy bár nem ért egyet a határozat tartalmával és az abban foglalt adóhatósági jogértelmezéssel, tudomásul veszi, és a jogtalannak tartott köztartozást befizeti. Vagy a másik, jelentősen göröngyösebb utat választja, nem veszi tudomásul a döntést és él a jogorvoslati jogával. Kiáll az igazáért és mindent megtesz annak érdekében, hogy a határozatot hozó adóhatósággal szemben álláspontját érvényesítse.

Több mint 35 éve foglalkozom adó és vámigazgatási jogszabályok alkalmazásával, ebből 14 évet a hatóság oldalán a többit pedig az ügyféloldalon vittem végig, mint tanácsadó és ügyvéd. Mindig érdekelt, hogy mi játszódhat le a fejekben egy olyan döntés esetén, amikor az a tét, hogy megtámadjon-e a cég egy adóhatósági döntést vagy sem. Milyen objektív és szubjektív körülmények determinálják ezt a döntést, és hatással van-e ezekre a tényezőkre a társadalmi és gazdasági változások, a fiskális tényezők, vagy a jogalkalmazás gyakorlata?

Felsorolni is nehéz, hogy melyek azok a tényezők, amelyek hatással vannak egy ilyen döntés meghozatalára, de ezek között jelentős szerepet kap

  • a fiskális tényező, mennyibe fog kerülni egy jogorvoslati eljárás, 
  • a jogorvoslati rendszer felépítése, mennyiben várhatok valóságos felülvizsgálatot a jogorvoslati szervektől,
  • az eljárás időtartama, egyáltalán gazdálkodóként túl tudom-e élni az eljárást és
  • az emberi tényező, mennyire tudok cégvezetőként azonosulni azzal, hogy egy jogsértőnek ítélt döntést elfogadjak bármilyen más okból, kissé meghasonulva önmagammal.

Hangsúlyozni szeretném, olyan hatósági döntésekről írok, ahol meggyőződésünk szerint helyesen jártunk el, és az adóhatóság határozatát intézkedését tartjuk jogsértőnek!

A jogorvoslati út és adóper felvállalása kevésbé rögös út, mint korábban

Ügyvédként, adó- és vámtanácsadóként kevésbé vagyok megengedő azzal kapcsolatosan, hogy egy jogszabálysértő hatósági határozattal a kezében, egy gazdálkodónak valóban két út áll-e rendelkezésre. Hosszú évekkel korábban elfogadóbb voltam azzal, ha valaki lemondott a jogorvoslat jogáról arra hivatkozva, hogy tart a hatóság retorziójától. Vagy azért, mert nem látja a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságokban az „erőt” és tudást arra, hogy megértsék a konkrét ügyben felmerülő jogi kérdést, és érdemben változtassák meg az adóhatósági döntéseket.

Napjainkban azonban ez a helyzet merőben megváltozott. Álláspontom szerint a korábban megfogalmazott fenti félelem és fenntartás már a múlté, nem jellemző, hogy az igazáért jogorvoslati eljárást kezdeményező gazdálkodót hátrány érné. Mindemellett évről-évre az tapasztalható, hogy az adó -és pénzügyi igazgatás terén egyre járatosabb közigazgatási bírók járnak el a peres eljárások során.

A jogszabályi háttér változása már sokkal árnyaltabb képet mutat a jogorvoslat terén, ezért érdemes áttekinteni, hogy miként alakul a jelenlegi jogorvoslat lehetősége.

Az adóigazgatási eljárás során az elsőfokú adóhatóság által hozott döntésekkel szemben – amennyiben az adózó az abban foglaltakat sérelmesnek tartja – rendes jogorvoslati eszköz igénybevétele által fellebbezéssel, valamint rendkívüli jogorvoslati eszközként felügyeleti intézkedés iránti kérelemmel élhet

Adóvitákban a fellebbezés az egyik jogorvoslati lehetőség 

A fellebbezés, mint rendes jogorvoslati lehetőség az adóviták legáltalánosabb jogorvoslati eszköze. 

  1. A határozat ellen előterjesztett fellebbezést az elsőfokú adóhatósághoz kell előterjeszteni. Azt a hatóság köteles megvizsgálni és amennyiben fenntartja a döntését, akkor az előterjesztett jogorvoslati beadványt saját álláspontjának kifejtése mellett felterjeszti a másodfokon eljárni köteles adóhatósághoz a NAV Fellebbviteli Igazgatóságához elbírálás céljából.
  2.  A másodfokú adóhatóságnak az elsőfokú adóhatóság által felterjesztett iratok és a fellebbezésben közölt adatok, jogi érvek és bizonyítékok vizsgálatát követően kell meghoznia döntését. E döntés lehet helybenhagyó, megváltoztató, vagy megsemmisítő, illetve ez utóbbi mellett az elsőfokot új eljárásra utasító.

A teljesen független jogorvoslati szintek kialakítása fontos lépés lenne 

Az adóvitákhoz kapcsolódó jogorvoslati rendszer egyik alapvető hibája éppen abban fogható meg, hogy a fellebbezési eljárásban a határozatot egy, az I. fokú hatóságtól független hatóságnak kellene felülvizsgálnia, akitől valóban elvárható lenne az érdemi felülvizsgálat.  

Jelenleg a NAV Fellebbviteli Igazgatósága ugyanannak a NAV szervezetnek a része, mint az a hivatal, aki a jogorvoslattal megtámadott határozatot hozta. Felmerül a kérdés, hogy ebben a felállásban mennyire várható érdemi felülvizsgálat egy jogorvoslati eljárásban.

A számok makacs tények és ebben az esetben is a számok adják meg a választ a feltett kérdésre. A statisztikai adatok szerint ugyanis a 2020. évben kezdeményezett jogorvoslati ügyek jelentős százalékában helybenhagyó döntés született, azaz ezekben az esetekben a benyújtott fellebbezést elutasították. 

Az adóhatóság ezt az eredményt hajlamos olyan módon kommunikálni, hogy az adóhatósági döntések ilyen arányban megalapozottak. A helyzet ezzel szemben álláspontom szerint azonban az, hogy nincs a jelenlegi II. fokon eljáró Fellebbviteli Igazgatóságon érdemi felülvizsgálat.

Fontos ugyanis rámutatni arra, hogy az elsőfokú döntéssel szemben előterjesztett jogorvoslati beadványokat elbíráló Fellebbviteli Igazgatóság formailag független az elsőfokú adóhatóságtól, de valójában a NAV része, ezért nem várható el tőle egy teljesen „elfogulatlan” érdemi vizsgálat. Nem jó a jelenlegi megoldás, és ezzel a jogterülettel foglalkozó szakemberek egy része tisztában is van. Nem véletlenül merült fel a közigazgatási reform keretén belül annak a gondolata, hogy már a fellebbezéseket is egy, a NAV szerveitől teljes mértékben független szerv, azaz a bíróság bírálja el, és a bírói döntés legyen megtámadható további jogorvoslattal.

A fenti számok ezt a megoldást minden téren indokolják és bízom is abban, hogy a jövőben ez megvalósításra kerül. A hatékony és tisztességes jogorvoslati eljárás elengedhetetlen kelléke az adóigazgatási területen is a jogállamiságnak

A közigazgatási bíróságok előtt folyamatban lévő eljárásokban gyakorlati tapasztalatként megállapítható, hogy az ítélkező bírók egyre gyakrabban folytatnak le bizonyítási eljárást adó és vámigazgatási ügyekben, pótolva olyan eljárási cselekményeket melyet az adóhatóság az ellenőrzési eljárás során nem tartott indokoltnak elvégezni.   

A leghatékonyabb igényérvényesítési eszköz ma az adóper, ha…

Ahogy arra a fentiekben már utaltam, az adóhatósági döntésekben foglaltakkal szemben a bírósági út lehet az igényérvényesítésünk valódi és leghatékonyabb eszköze. 

Természetesen ahhoz, hogy a jogorvoslatnak e rendkívüli formáját (bírósági út) igénybe vehessük elengedhetetlen a fellebbezés benyújtása, majd ezt követően a jogerős másodfokú döntéssel szemben jogszabálysértésre hivatkozással bírósági felülvizsgálatot kérhetünk. 

Fontos, hogy a jogerős - keresettel támadható - másodfokú döntésnek van egy olyan „joghatása” is, hogy az adóhatósági döntés végrehajthatóvá válik. 

Egy jogerős döntés esetén, adóellenőrzéses - többszázmilliós megállapítással érintett - ügyekben gyakori, hogy az adóhatóság a jogerős és végrehajtható (esedékes) döntése birtokában az adózó (adós) tulajdonában álló vagyontárgyakat érintően végrehajtási jellegű cselekményeket végez. Ilyen például a társaság tulajdonában álló géppark lefoglalása, a társaság bankszámlájának zárolása. Ezek az adott társaság működésének ellehetetlenüléséhez vezethetnek. Korábbi blogunkban írtunk az adóhatóság a szolgáltatói hozzáállással egyidejűleg a kíméletlen fellépést is meghirdette az adóelkerüléssel szemben.

Ugyanakkor jogorvoslati eljárás kezdeményezése esetén lehetőség van a fenti cselekmények elkerülésére, addig amíg a jogorvoslati eljárásban nincs végleges döntés, azaz addig amíg a bíróság pontot nem tesz az ügy végére. 

 Fontos hangsúlyozni, hogy a jogerős döntés végrehajtásának az elkerüléséhez önmagában nem elégséges a másodfokú döntéssel szembeni kereset előterjesztése, hanem a keresletlevélben szükséges kifejezetten kérni a bíróságtól, hogy biztosítson az adózó (felperes) részére azonnali jogvédelmet!

Az azonnali jogvédelem lehet a törvényes fék a működés ellehetetlenítése előtt 

Az azonnali jogvédelem alkalmas arra - feltéve, hogy annak a bíróság helyt ad -, hogy a jogszabálysértő adóhatósági határozat végrehajtása ne okozzon helyrehozhatatlan kárt az adott cég (magánszemély) életében.

Gyakorlati tapasztalatunk, hogy a bíróságok egy megfelelően alátámasztott kérelem alapján élnek a jogszabály adta lehetőséggel és blokkolják a keresettel támadott határozat végrehajtását.

Amennyiben a jogerőssé vált másodfokú döntéssel szemben bírósági felülvizsgálatot és egyben azonnali jogvédelmet kérünk, akkor az eljáró bíróság - főszabály szerint a keresetlevél formai-tartalmi felülvizsgálatát követően - az azonnali jogvédelem tárgyában soron kívül döntést hoz. Fentieken túl további előnye is van az előterjesztett jogorvoslatnak, ugyanis a bíróság azt követően, hogy a keresetlevél jogszabályi megfelelőségét, valamint az azonnali jogvédelem kérdését megvizsgálta, az ügy érdemi részére fókuszál. 

A közigazgatási bírósági eljárásban a közigazgatási perrendtartás szabályai alapján lehetőség van bizonyítás felvételére. Mindez azért is előnyös az ügyfél szempontjából, mert gyakori, hogy az adóhatóság az adóigazgatási eljárás során az adózó bizonyítási indítványait indokolás nélkül mellőzi. Ha indokolja is a mellőzést, akkor röviden letudja annyival, hogy az adózó által felajánlott bizonyítási cselekmények szükségtelenek, mert a „tényállás kellően tisztázott” (legalább is az adóhatóság szerint).

A bíróság előtt folyó közigazgatási pereknél alkalmazandó stratégiában tehát kiemelten kell értékelni azt az új gyakorlatot, hogy a közigazgatási perekben is érdemi bizonyítás folyik

Az előbbiekben említett azonnali jogvédelem, illetve érdemi bizonyítás lehetőségén túl rámutatva arra a tényre, hogy szemben az adóhatósági felfogással, bírósági szakban egy független közigazgatási bíráskodással állunk szemben, már minden remény megvan arra, hogy az ügyünket az adóhatósági gondolkodásmódtól eltérő szempontból érdemben vizsgálják felül. Lehetőséget adva ezáltal az adóhatósági eljárásban felmerült nem megfelelő jogértelmezés kiküszöbölésére.

Összességében a kezünkben tartva egy megítélésünk szerint jogszabálysértő adóhatósági határozatot egyetlen megalapozott döntés hozható, mégpedig az, hogy élünk a jogszabály adta jogorvoslat jogával, és minden jogi eszköz igénybevételével, tanácsadó, ügyvéd közreműködése mellett kiállunk az igazunkért.  

kérje szakértőink segítségét!

    Kapcsolódó bejegyzéseink

    Érdeklik az adó- és munkajogi változások?

    Iratkozzon fel hírlevelünkre, és legyen mindig naprakész!

    Feliratkozom