Tovább szűkül a kedvező adózással adható cafeteriaelemek köre
A munkáltatók már az egyes népszerű és széles körben alkalmazott adómentes, illetve a bérnél kedvezőbben adózó juttatásokat megnyirbáló nyári adócsomag elfogadását követően is rendkívül kényelmetlenül érezhették magukat a 2019-es juttatási lehetőségeket latolgatva. Akkor még némi reményt jelenthetett egyes önkéntes pénztári juttatások (célzott szolgáltatásra befizetett összeg, támogatói adomány) érintetlenül hagyása. Annak ellenére is, hogy az önkéntes kölcsönös pénztárakba történő munkáltatói hozzájárulást már a nyári módosítás kategorikusan a bérként adózó jövedelmek közé utalta. A T/2931 sz. törvényjavaslatban körvonalazódó jogalkotói szándék azonban nem hagy kétséget afelől, hogy a cél nem más, mint az említett menekülési útvonalak lezárása, a szándék jogszabályi szinten történő manifesztálódása azonban kérdéseket vet fel.
A törvényjavaslat megszünteti a kiegészítő önsegélyező szolgáltatásra, mint célzott szolgáltatásra befizetett összeg egyes meghatározott juttatásként történő adózását, egyúttal magát a célzott szolgáltatást kiveszi az adómentes juttatások köréből és egyéb jövedelemként adóztatja. Tekintettel arra, hogy az önsegélyező pénztárakon kívül önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnak minősülnek a kiegészítő nyugdíjpénztárak, illetve az egészségpénztárak is, kérdésként merül fel, hogy mi lesz az utóbb említett pénztárak által nyújtott célzott szolgáltatások, illetve az azokra befizetett összegek sorsa. Az őszi módosítás szerint továbbra is egyes meghatározott juttatásként adózik pl. az egészségpénztári célzott szolgáltatásra befizetett összeg (a befizetés 1,18-szorosára 15 % szja-t és 19,5 % szochót kell majd fizetni 2019. január 1-től),ugyanakkor maga az egészségpénztári célzott szolgáltatás (pl. egészségügyi szolgáltatások, gyógyszer, szolgáltatást finanszírozó egészségbiztosítások stb.) jövőre is adómentes körben marad.
Az itt vázolt jogalkotói megközelítés azt eredményezi, hogy olyan kiegészítő önsegélyező szolgáltatásként nyújtható szolgáltatások, mint pl. a lakáscélú jelzáloghitel törlesztéséhez, egészség-szűrési, egészségmegőrző programokhoz, közüzemi díjak megfizetéséhez nyújtott támogatás stb., amelyek legalább részben alkalmasak lehettek volna a megszűnő cafeteria elemek kiváltására jövőre a magánszemély oldalán egyéb jövedelemként fognak adózni. Ez adózás technikailag azt jelenti, hogy a pénztár a szochó tekintetében nem minősül kifizetőnek, továbbá szja-előleg sem terheli az ilyen juttatást, vagyis év végén a magánszemély köteles majd megfizetni az szja-t és a szochó-t, egyúttal alkalmazhatja a 84 sázalékos szabályt, ugyanis jövőre a magánszemély által fizetendő szocho sem lesz költségként elszámolható a jövedelem megállapítása során.
Mi lesz a támogatói adományok sorsa?
A törvényjavaslat indokolása szerint az adomány adózási kezelése nem fog eltérni a munkavállalói hozzájárulásokétól, ami a munkabérrel azonos módon történő adókezelést jelent. Ebből következik, hogy ezen juttatási viszonylatban a munkáltató kifizetőnek fog minősülni, vagyis a teljesítéskor meg kell állapítania az adóelőleget, egyéni járulékokat, valamint a szocho-t (ez utóbbi tekintetében egyébként a pénztár továbbra sem fog kifizetőnek minősülni) és a szakképzési hozzájárulást is. A tegnapi nap folyamán beterjesztett bizottsági módosító javaslat egyértelművé teszi ugyanakkor azt is, hogy az adó feletti rendelkezési jogosultság kiterjed a pénztári tag javára más személy által átutalt összegre is, ami azt jelenti, hogy a támogatói adományok kapcsán is lehet majd érvényesíteni a befizetett összeg 20 százalékáig, de legfeljebb 150 ezer Ft-ig terjedő kedvezményt.
A fenti módosulások az alábbi kérdéseket vetik fel:
- mennyiben lehet indokolt és koherens egy olyan adójogi szabályozás, ami funkciójában egyébként azonos támogatási formák között tesz különbséget: a pénztári szabályozás értelmében ugyanis mind a támogatói adomány, mind a célzott szolgáltatásra befizetett összeg adománynak minősül, vagyis a munkáltató és a pénztár közötti pénzmozgást takar, aminek nincs juttatási színezete;
- a pénztári jogviszonyok kétszintűségével miképpen egyeztethető össze egy olyan támogatói adományra vonatkozó szabályozás, amely az egymással közvetlen juttatási viszonyban nem álló személyek között hoz létre juttatási viszonyt, kifizetői minőséget keletkeztetve ezzel munkáltatói oldalon,
- mivel indokolható, hogy különféle célzott szolgáltatások eltérő adókezelés alá esnek (az önsegélyező pénztári befizetés nem tartozik az szja hatálya alá, maga a szolgáltatás viszont egyéb jövedelem, míg az egészségpénztári szolgáltatásra befizetett összeg egyes meghatározott juttatás, maga a szolgáltatás viszont adómentes).
Jogalkotási szempontból mindenképpen megfontolandó tehát, hogy milyen lépéseket érdemes tenni a fentiek alapján prognosztizálható szabályozási inkoherenciák feloldása/enyhítése érdekében.
Lakáscélú munkáltatói kölcsön - lesz rá lehetőség
A szabályozási bizonytalanságok mellett nem szabad szó nélkül elmenni amellett sem, hogy a jövőben a folyósítás évét megelőző négy évben maximálisan 10 millió Ft összeg erejéig nyílik lehetőség nyílik lakáscélú munkáltatói kölcsön nyújtására akár kamatmentesen is oly módon, hogy nem kell számolni kamatkedvezményből származó jövedelemmel kifizetői oldalon. Az említett jogintézmény gyakorlati alkalmazását segíti elő az a jogtechnikai módosítás, mely a 2019-től megszűnő adómentes munkáltató támogatás kapcsán használt fogalmakat (pl. lakás vásárlása, korszerűsítése, stb.) áthelyezi a munkáltatói kölcsönhöz, a tegnapi javaslat pedig törli a méltányolható lakásigénynek való megfelelés követelményét.
Az adómentes juttatások körében kedvező változás, hogy a munkásszállás esetében lehetőségként merül fel a kereskedelmi-szálláshelyszolgáltatás is. A tegnap beterjesztett bizottsági módosító javaslat szerint nem minősül munkásszálláson történő elhelyezésnek a szállodának minősülő kereskedelmi szálláshelyen történő elhelyezés.
Adómentes juttatás
A tegnap előterjesztett bizottsági módosító javaslat némileg enyhíti a bérnél kedvezőbben adózó juttatások leszűkítésére irányuló tendenciát, amennyiben értékhatárhoz kötötten meghagyja a sportrendezvényre szóló belépőjegy, bérlet, valamint a kulturális szolgáltatás igénybevételére szóló belépőjegy, bérlet, illetve a könyvtári beiratkozási díj adómentességét. Kiemelendő, hogy az adómentesség nem visszaváltható belépőjegy és bérletek esetében érvényesül a minimálbér erejéig, utalványokra az adómentesség nem lesz alkalmazható.
Jó opció lehet a munkavállalói résztulajdonosi program (MRP)
A juttatási rendszerben jövőre vélhetően nagyobb szerepet kapó MRP-ket is érinti az adócsomag. Ennek kapcsán kiemelendő, hogy a törzsrészvényen kívül más részvények és egyéb értékpapírok is képezhetik a javadalmazás tárgyát. Megjegyezzük, hogy a MRP-ből osztalék, illetve vállalkozásból kivont jövedelem jogcímén jövedelmet szerzőket első ránézésre hátrányosan érintheti a szochó 19,5 százalékos mértéke, amit azonban a minimálbér huszonnégyszeresében megállapított adófizetési felső korlát hatékonyan ellensúlyozhat.