Mentés

A határidő lejárta után nem szankcionálhat a NAV – Kúria döntés

Az adóhatósági eljárások jövőbeni menetét jelentősen befolyásoló ítéletet tett közzé a Kúria, amely az Art.-ben előírt határozathozatali határidő túllépéséhez fűz jogkövetkezményt. Döntése megerősíti, hogy a cégekre a jogszabályban meghatározott határidő leteltét követően nem szabható ki szankció – ellentétben az eddigi gyakorlattal.

Az adózók évek óta szembesülnek azzal az adóhatósági gyakorlattal, hogy a lefolytatott adóellenőrzés megállapításairól a határozatot késve, az ügyintézési határidőt jelentősen túllépve kapják kézhez.

A késedelem indokolásaként leggyakrabban az alábbi mondat szolgált: „A nem jogvesztő határidő túllépése az adóhatóságnál felmerült ügytorlódásból fakadóan történt”.

Az ezen eljárást érintő kifogások eddig rendre elutasításra kerültek másodfokon, hivatkozással arra, hogy a határidő túllépéséhez a törvény szankciót nem fűz, az nem jogvesztő, így a hatóság a határidőn túl is jogosult a határozat meghozatalára. 

A határidők utáni szankcionálásnak vethet véget a Kúria ítélete

A hatósági eljárások méltányosságához, tisztességességének alapvető feltétele, hogy az eljáró adóhatóságok a rájuk irányadó jogszabályi határidőket betartsák. E követelmény különösen akkor kell, hogy érvényesüljön, amikor is a hatóság az adózóval szemben szankciót állapít meg. Az adóhatóságnak ugyanis nem joga, hanem hatásköre és illetékessége van eljárni és ennek megfelelően lehetősége, hogy eljárása során szankciót alkalmazzon.

Az Alkotmánybíróság 5/2017.(III.10.) határozatában kifejtett jogértelmezése szerint az  „ágazati közigazgatási jogszabályban nevesített anyagi jogi határidő esetén e határidő elteltét követően a hatóságnak nincs lehetősége szankciót alkalmazni, különben e határidők léte veszítené el az értelmét”.

A Kúria (Kfv.I.35.760/2016/6. számon kihirdetett) ítélete egy  áfaellenőrzéshez kapcsolódik, amely esetben a jegyzőkönyv kézbesítését követő 206. napon került kiadásra az elsőfokú határozat. Az adózó fellebbezett, de nem járt eredménnyel, így a közigazgatási bírósághoz fordult keresettel, kifogásolva a határidő túllépését. Az elsőfokú bíróság elutasította keresetét, mondván az adóhatóság a 60 napos határidőn túl is jogosult a határozat meghozatalára.

A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria ugyanakkor a társaság javára döntött. Ítéletében utalt az AB határozatára, amely szerint 

„az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdéséből eredő alkotmányos követelmény, hogy a jogszabályban meghatározott határidő leteltét követően nem szabható ki szankció.”

Megállapította ugyan, hogy az adókülönbözet megállapítása jogszerűen történt, hiszen az adóhatóság határozatával a felperes adózó jogszerűtlen adózói magatartását korrigálta, s az adóhatóság a határozathozatali határidő leteltét követően sincs elzárva attól, hogy utólagosan megállapítsa az adót, tekintve az adókülönbözet nem jogkövetkezmény. 

Emellett azonban az adóhatóság jogkövetkezményként késedelmi pótlékot és adóbírságot alkalmazott. A Kúria a késedelmi pótlék (kamat) esetében nem látta megállapíthatónak az AB határozatban említett szankciót. Megállapította továbbá, hogy az adóbírság kizárólag a jogalkotó azon elhatározásán nyugszik, hogy adóhiány esetén kerüljön sor adóbírság fizetésére. Ugyanakkor az adóhatóság számára az adóbírság, mint  szankcióalkalmazás lehetőségének elenyészése nem „jogvesztés”, hanem a határidő túllépése miatt pusztán egy addig fennálló lehetőség megszűnése. A tisztességes hatósági eljáráshoz való joghoz hozzátartozik annak biztosítása, hogy az adóhatóság a rá vonatkozó határidőket betartsa, és ezen határidő be nem tartását ne az adózó terhére, hanem javára értékeljék. 

Következésképpen a határozathozatalra nyitva álló Art.-ben rögzített határidőt jelentősen túllépő adóhatóságnak már nincs lehetősége az adóbírság szankciójának alkalmazására.

Kattintson, és tudja meg, cége készen áll-e a GDPR-ra!

Milyen következménnyel járhat a Kúria döntése az adóhatóságra nézve?

Véleményem szerint a Kúria ítélete a hatósági eljárások és az adóellenőrzések esetében az azt megelőző ellenőrzési eljárások megújítását indítja el. Ez a folyamat összhangban állhat azzal a törekvéssel, hogy az adóhatósági eljárások minél hatékonyabban, gyorsabban záródjanak le, különös hangsúlyt fektetve a jövőben az eljárási törvényben lefektetett ügyintézési határidők pontos megtartására. Az ellenőrzési szakterületek - egyébként is leterhelt - ügyintézőire így további nyomás fog nehezedni. Ezen 60 napos ügyintézési határidőn a januárban hatályba léptetni tervezett Adóigazgatási rendtartásról szóló törvény tervezete (Air.) sem enyhít.

Mi lesz a kiszabott adóbírságokkal?

Ez a jövő, azonban kérdéses, hogy mi lesz az eddig a határozathozatali határidő be nem tartásával meghozott határozatokban kiszabott adóbírságokkal?

Kihathat-e ez a kúriai döntés az ellenőrzési határidők indokolatlan elhúzódása miatti kifogások elbírálására? Vajon az adóhatóság hivatalból vizsgálja-e felül a korábbi – jogszabálysértően adóbírságot kiszabó határidőn túl kiadmányozott határozatait, vagy az adózók kényszerülnek lépésre ez ügyben?

A Kúria döntése számos olyan jogelvi kérdést feszeget, amelyet érdemes továbbgondolnunk.

Kapcsolódó bejegyzéseink

Értesüljön az adóváltozásokról

hírlevelünkből!

Feliratkozom
Weboldalunk sütiket használ annak érdekében, hogy személyre szabott és interaktív módon tudjuk megjeleníteni az Ön számára releváns tartalmainkat. A Weboldalunk használatával Ön elfogadja, hogy az oldal sütiket használ. Kérjük, olvassa el Cookies Szabályzatunkat, amelyben további információkat olvashat a sütikről és azt is megtudhatja, hogyan tudja blokkolni vagy törölni őket. Tovább