Mentés

Szemünk világa – jár a szünet a monitor előtt dolgozóknak

A mai korszerű LCD képernyők használata mellett akár idejét múltnak is tűnhet a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeit meghatározó rendelet.

Mikor kell alkalmazni a képernyő előtti védelmet biztosító szabályokat?

Az 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet minden olyan, a szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatott munkavállaló esetében alkalmazandó, aki napi munkaidejéből legalább négy órán keresztül rendszeresen bármilyen képernyős eszközt – számítógépet, laptopot, vagy a légiforgalom irányításához alkalmazott képernyőt – használ. Tulajdonképpen a szellemi foglalkozásúak többsége esetében alkalmazni kell a rendelet előírásait. 

Nem kell alkalmazni a rendeletet viszont a járművek vagy munkagépek vezető- illetve kezelőfülkéiben elhelyezett képernyős eszközök, a szállítóeszközökön lévő számítógépes rendszerek vagy az olyan hordozható rendszerek esetében, amelyeket a munkahelyen nem tartósan használnak. Ugyancsak nem kell alkalmazni számológépek, pénztárgépek és olyan egyéb készülékek használatakor, amelyek kisméretű, adatokat vagy mérési eredményeket mutató képernyővel vannak ellátva. 

Mi minősül képernyős munkahelynek? 

A rendeletben megnevezett ”képernyős munkahely” olyan munkaeszközök együttesét jelenti, amelyekhez a képernyős eszközön kívül csatlakozhat adatbeviteli eszköz (billentyűzet, scanner, kamera, egyéb adatbeviteli eszköz),egyéb perifériák (mutatóeszköz, nyomtató, plotter, lemezegység, modem stb.),esetleges tartozékok, ember-gép kapcsolatot meghatározó szoftver, irattartó, munkaszék, munkaasztal vagy munkafelület, telefon, valamint a közvetlen munkakörnyezet. A rendelet értelmében képernyős munkakör az, amely a munkavállaló napi munkaidejéből legalább négy órában képernyős munkahelyen képernyős eszköz használatát igényli, ideértve a képernyő figyelésével végzett munkát is.

Meddig nézheti egyhuzamban a munkavállaló a képernyőt?

A képernyős munkakörökben a munkáltató úgy köteles megszervezni a munkafolyamatokat, hogy a folyamatos képernyő előtti munkavégzést óránként legalább 10 perces szünetek szakítsák meg, továbbá a képernyő előtti tényleges munkavégzés összes ideje a napi hat órát ne haladja meg. Az óránként biztosítandó 10 perces szünetek nem vonhatók össze, így nem lehet például két óra képernyő előtti munkavégzés után 20 perc szünetet kiadni.

Ha a képernyő előtti munkavégzés óránkénti megszakítása más életét, testi épségét egyes vagyontárgyak biztonságát veszélyezteti, vagy az adott technológia miatt nem lehetséges, a munkáltatónak úgy kell megszerveznie a napi munkavégzést, hogy a munkavállalót érő képernyő előtti megterhelés csökkentése érdekében a képernyős munkavégzést rendszeres időszakonként szünetekkel szakítsák meg, vagy más tevékenységgel cseréljék fel. A munkavégzés megszakításának egyszeri időtartama ez esetben sem lehet kevesebb, mint tíz perc, és a képernyő előtti tényleges munkavégzés összes ideje nem haladhatja meg a napi munkaidő hetvenöt százalékát.

Munkaközi szünet vs. kötelező szempihentetés

Összefoglalva tehát, ha valaki naponta legalább 4 órát számítógépen dolgozik, az már képernyős munkakör és jár a ”szempihentető”, 10 perces szünet óránként. Ez azonban hangsúlyozottan nem munkaközi szünet, vagyis nem a munkavégzés megszakítását vagy felfüggesztését jelenti, hanem azt, hogy ebben a ”szünetben” a dolgozó olyan feladatot végez, amihez nem kell a képernyőt néznie, hogy pihenjen a szeme. Például elvégezheti a papír alapú feladatokat, vagy a munkájával összefüggő telefonhívásokat, vagy részt vehet egy megbeszélésen, egyeztetésen a munkatársakkal.

A munkaadó kockázata, ha a képernyő előtti munkavégzés 10 perces szüneteltetése alatt a munkáltató munkaszervezési okokból nem tud másmilyen munkát biztosítani a munkavállaló számára.

A képernyő előtti munkavégzés káros hatásainak megelőzése, csökkentése érdekében természetesen nem csak a szünetek betartása a fontos, hanem a rendeletben előírt munkakörülmények, szemészeti vizsgálat és szemüveg biztosítása is. Ezt nagyban elősegíti, ha a munkáltató a munkavédelmi törvényben előírt kockázatbecslés és kockázatértékelés során, valamint a képernyős munkahelyen történő munkavégzés egészségi és biztonsági feltételeinek rendszeres ellenőrzése alkalmával folyamatosan vizsgálja, hogy előfordulnak-e látásromlást előidéző tényezők, hogyan alakul a pszichés (mentális) megterhelés mértéke és vannak-e fizikai állapotromlást előidéző egyéb tényezők.

    Kapcsolódó bejegyzéseink

    Érdeklik a legfrissebb adóváltozások?

    Iratkozzon fel hírlevelünkre, és legyen mindig naprakész!

    Feliratkozom
     Tovább