Mentés

A szabadság kiadásának szabályai

Közismert tény, hogy a munkavállalókat a munkaviszonyban töltött naptári évenként rendes szabadság (alap- és pótszabadság) illeti meg. Az ezzel kapcsolatos szabályokat azonban sokan nem teljes körűen ismerik, vagy nem a szabályoknak megfelelően alkalmazzák. Körbejártuk a szabadság kiadásának szabályait.

Szabadság témában írt frissebb bejegyzésünket itt olvashatja>>

Milyen esetekben jár a szabadság?

Fontos szabály, hogy a munkavállalót munkaviszonya után szabadság illeti meg, abban az esetben is, ha a munkavállalót a munkáltató nem teljes munkaidőbenalkalmazza.

A munkaviszony szünetelésének idejére alapesetben nem jár szabadság. Ez alól azonban – mint mindig –van kivétel – a keresőképtelenséget okozó betegségtartam, a szülési szabadság, a gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság első 6 hónapjára (a Munka törvénykönyvének 2011. júliusi változása előtt ez az időtartam még 1 év volt).

Szabadság abban az esetben is jár, ha a munkavállaló 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadságon van. Szintén jár szabadság a tartalékos katonai szolgálat idejére, és minden olyan munkában nem töltött időre, amely vonatkozásában a munkavállaló távolléti díjban, illetve átlagkereset-fizetésben részesül.

Szabadság mértéke

A fizetett szabadság éves mértéke munkavállalók esetében 20 munkanap, ami a munkavállaló életkorának növekedésével egyre nagyobb, így a 25. évét betöltött munkavállaló éves rendes szabadsága 21 nap, 28. életévétől 22 nap, majd a 35. életévig 3 évenként 1 nappal növekszik. A 35. életév után a fizetett szabadság mértéke 2 életévenként növekszik 1 nappal, egészen a 45. életévig, amikor 29 nap évi fizetett szabadság jár a munkavállalónak. Majd a 45. életévétől 30 munkanapra emelkedik az alapszabadság mértéke.

Szabadság kiadása

A szabadság kiadása esedékességének évében kell, hogy megtörténjen, vagyis csak a tárgyévben vehetőek ki a szabadság napjai, azt következő évre átvinni nem lehet.

Kivételes esetben – ha a munkáltató működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok, illetve fontos gazdasági érdek áll fenn - a szabadságot az esedékesség évét követő év március 31-ig is ki lehet adni. Kollektív szerződés esetén a következő év június 30-ig.

Továbbá, ha a munkavállaló betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály miatt nem tudja kivenni a szabadságát, akkor az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül is történhet a szabadság kiadása.

Ha a munkavállaló akadályoztatása egybefüggően 183 nap, vagy azt meghaladja, akkor - a nyáron módosult Munka törvénykönyve szerint - a munkáltató az akadályoztatás megszűnésétől számított 183 napon belül is kiadhatja a szabadságot.

Az alapszabadság egynegyedének kiadása a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell, hogy történjen. A munkavállaló a szabadság ezen részének kiadását a szabadság kezdete előtt legalább 15 nappal köteles bejelenteni.

Ez alól kivétel a munkaviszony első 3 hónapja, amikor a munkáltató nem köteles az éves szabadságkeret időarányos részét kiadni. A munkavállaló azonban a három hónap után akkor is szabadon rendelkezhet szabadságának negyedével, ha a próbaidőt6 hónapban kötötték ki,

A szabadságot kettőnél több részletben korábban csak a munkavállaló kérésére lehetett kiadni,a Munka törvénykönyvének módosítása óta   azonban már kivételesen fontos gazdasági érdek, illetve a munkáltató működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt a munkáltató kettőnél több részletben is kiadhatja a szabadságot. Ellenben ebben az esetben is megilleti a munkavállalót naptári évenként legalább egyszer legalább 14 összefüggő naptári nap távollétet biztosító szabadság.

Szabadság megszakítása

A munkáltatónak a szabadság kiadásának időpontját legkésőbb a szabadság kezdete előtt egy hónappal közölnie kell a munkavállalóval. A már megkezdett szabadság megszakítása a munkáltató részéről a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok vagy kivételesen fontos gazdasági érdeke miatt lehetséges. Ebben az esetben a szabadságba nem számít be a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre, illetőleg a visszautazással, valamint a munkával töltött idő. A munkavállalónak a megszakítással összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit a munkáltató köteles megtéríteni.

Szabadság megváltása

A munkaviszony megszűnésekor - amennyiben a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadságot nem kapta meg -, továbbá a gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság megszűnését követően - ha a munkavállaló a gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság első 6 hónapjára járó szabadságot a munkáltató nem tudja kiadni -, azt pénzben meg lehet váltani. A szabadságot pénzben megváltani más esetekben nem lehet!

Szabadság mértékének túllépése

Amennyiben a munkaviszonya megszűnéséig a munkavállaló több szabadságot vett igénybe, mint ami a munkáltatónál töltött időre megilletné, a különbözetre kifizetett munkabért köteles visszafizetni. Nem követelhető vissza a túlfizetés, ha a munkaviszony a munkavállaló nyugdíjazása vagy halála, illetve a munkáltató jogutód nélküli megszűnése miatt szűnt meg.

A Munka törvénykönyve július közepén megjelent módosításának új szabályai részben már életbe léptek, illetve részben 2011. december 1-jétől lesznek hatályosak.

A korábbi tervekkel ellentétben az új Munka törvénykönyvében (Mt.) nem változott a munkavállalók éves rendes szabadsága.

Régi szabályÚj szabály
A keresőképtelenséget okozó betegség tartama, a szülési szabadság, a gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság első 1 évére jár.A keresőképtelenséget okozó betegség tartama, a szülési szabadság, a gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság első 6 hónapjára jár.
A szabadságot kettőnél több részletben csak a munkavállaló kérésére lehetett kiadni.A szabadságot kettőnél több részletben kivételesen fontos gazdasági érdek, illetve a munkáltató működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt a munkáltató is kiadhatja.
Ha a munkavállaló akadályoztatása egybefüggően 183 nap, vagy azt meghaladja, akkor a munkáltató az akadályoztatás megszűnésétől számított 30 napon belül adhatja ki a szabadságot.Ha a munkavállaló akadályoztatása egybefüggően 183 nap, vagy azt meghaladja, akkor a munkáltató az akadályoztatás megszűnésétől számított 183 napon belül is kiadhatja a szabadságot.
-A munkavállalót megilleti naptári évenként legalább egyszer legalább 14 összefüggő naptári nap távollétet biztosító szabadság.

    Kapcsolódó bejegyzéseink

    Érdeklik az adó- és munkajogi változások?

    Iratkozzon fel hírlevelünkre, és legyen mindig naprakész!

    Feliratkozom