Mentés

A bérelt cégautók 50 százalékos áfalevonása buktatókat rejthet

2019. január 1-jétől a személygépkocsik bérbevételére jutó áfa 50 százaléka levonható abban az esetben is, ha erről az adóalany nem vezet tételes útnyilvántartást. Az első pillantásra egyszerűnek tűnő szabályozás azonban a gyakorlati életben ennél bonyolultabb és akár a korábbinál kedvezőtlenebb eredményű is lehet bizonyos esetekben!

Amennyiben a személygépkocsik bérbevételére (nem zárt végű pénzügyi lízingnek minősülő lízingdíjára) 50 százaléknál magasabb arányú üzleti célú használatot tud igazolni az adózó, akkor a korábban hatályos szabályoknak megfelelően, lehetséges ennél magasabb, akár 100 százalékos áfa levonást is elérni. Ehhez azonban megfelelő nyilvántartással kell rendelkezni. 

Nézzük, milyen alapvető esetek fordulhatnak elő a cégautók használata során!

1. A személygépkocsit egyáltalán nem használják üzleti utakhoz, hanem csak magánhasználat valósul meg. 

Ebben az esetben az Áfa törvény általános, levonási jogra vonatkozó szabályainak megfelelően egyáltalán nem illeti meg adólevonási jog az adóalanyt (az 50 százalékos diktált levonási hányad sem).

2. A személygépkocsit csak a gazdasági tevékenységéhez használja az adóalany és erről nyilvántartást is vezet.

Amennyiben a bérelt személygépkocsi futásához kapcsolódóan az adóalany rendelkezik megfelelő nyilvántartással, pl. tételes útnyilvántartás vagy gps-es nyomkövető rendszer alkalmazásával, a bérleti- vagy lízingdíj áfája teljes egészében levonható.

3. Az adóalany mind magán-, mind üzleti utakhoz használja a gépkocsit.

A bérelt személygépkocsira vonatkozóan az adózó döntése szerint kétféleképpen járhat el. Alkalmazhatja:

  • a.) az 50 százalékos diktált levonási hányadot és ebben az esetben csak azt kell igazolni, hogy legalább minimális mértékű üzleti használat megtörtént, vagy
  • b. ) a tényleges levonási hányadot, amelyet a 2. pontban írtak szerinti útnyilvántartással alá kell támasztania.

A NAV a személygépkocsik bérbevételéhez kapcsolódó áfakezelési tájékoztatója értelmében az adózó autónként és időszakonként is eldöntheti, hogy melyik módszert kívánja alkalmazni, nincs a korábbi gyakorlatához vagy választásához kötve.

4.Bérelt személygépkocsi magáncélú használatának megtérítése 

Speciális esetként felmerül annak a kérdése is, hogy hogyan kell eljárni akkor, ha van magáncélú használat és azt a gépkocsi bérbevevője megtérítteti a használóval (tipikusan a munkavállalóval vagy ügyvezetővel). A magáncélú használat megtéríttetése áfa szempontból azt eredményezi, hogy ellenérték fejében történő szolgáltatásnyújtást számláz az adóalany, így ez a használat már üzleti célúnak fog minősülni, ezért adólevonási jogot alapoz meg. 

Fontos megjegyezni, hogy mivel a személygépkocsi bérlője és az a személy, akinek a magáncélú használatot engedik, általában nem független felek és a használónak jellemzőnek nincs áfa levonási joga, ezért a kiszámlázandó áfa alapja a szolgáltatás szokásos piaci ára kell, hogy legyen, nem pedig a megtérített ellenérték, ami általában alacsonyabb a piaci árnál.

A 2018-ig érvényes szabályok szerint a magáncélú használat megtéríttetése esetén a gépkocsi bérbevevője teljes áfalevonási jogot gyakorolhatott a bérleti díjra, azonban a magáncélú használat után a szolgáltatás szokásos piaci árát fizetendő áfaként kellett kiszámláznia és fizetendő áfaként beállítania a bevallásába. Tekintet nélkül arra, hogy ténylegesen mekkora ellenértéket fizetett meg részére a személygépkocsi használója.

2019-től azonban egy olyan új szabály is bekerült az Áfa törvénybe, amely szerint nem érvényesül az 50 százalékos levonási tilalom, amennyiben a bérleti díj legalább 50 százaléka szolgáltatás-közvetítésként továbbszámlázásra kerül. Azaz, ha a bérbevevő adóalany az adott időszaki bérleti díjnak legalább a felét kiszámlázza magánhasználat jogcímén a munkavállalónak, ügyvezetőnek, vagy más személynek, akkor a teljes áfaösszeg levonásba helyezhető.  

A már említett NAV tájékoztató értelmében, ha nincs útnyilvántartás, akkor a megtérített vagy megtérítendő ellenértéknek kell elérnie a bérleti díj 50 százalékát, nem pedig az adóalany által kiszámlázott összegnek.

Egy konkrét példával szemléltetve 2018 végéig csak a magáncélú használat valamilyen mértékű megtéríttetése volt az áfalevonási jog feltétele, ha nem volt tételes útnyilvántartás. Például ha a cég által nyújtott szolgáltatás értéke 100.000 forint volt, de csak 30.000 forintot téríttetett meg a munkavállalóval, akkor áfaalapként a 100.000 forintot kellett figyelembe venni és azután kellett az áfát megfizetni. 2019 január 1-től viszont, ha nincs tételes útnyilvántartás, akkor csak úgy lehet teljes az áfalevonási jog, ha a munkáltató ténylegesen meg is kapja az igénybevett szolgáltatás ellenértékének legalább a felét, azaz az 50.000 forintot. 

Éppen ezért a korábbiakhoz képest nehezebb helyzetbe kerülhetnek az adóalanyok az áfalevonás terén, ha nincs útnyilvántartás, de a magáncélú használat megtéríttetésével kívánják az adólevonási jogot biztosítani. Látható, hogy adott helyzetekre szabott, gondos tervezést igényel a cégautók bérleti- vagy lízingdíjához kapcsolódó áfalevonása, illetve érdemes figyelni, hogy a NAV pontosítja-e a jövőben a korábban kiadott tájékoztatót.

    Kapcsolódó bejegyzéseink

    TERVEZD VELÜNK KARRIERED!

    Nézz körül könyvelő és adótanácsadó ajánlataink között és jelentkezz önéletrajz csatolásával!

    #RSMKARRIER