Mentés

Egy törvény mindig annyira jó, amennyire ki tudja váltani a kívánt hatást, ugyanakkor nem hoz hátrányba senkit

A befektetési szolgáltatói körben kipattant botrány kárait enyhíteni hivatott, illetve a későbbi eseteket megelőzni tervező , nemrégiben elfogadott törvényről elmondhatnánk, hogy a szándékkal önmagában semmi gond, hiszen mindenkinek vállalnia kell a felelősséget tetteiért. Bár a törvénybe foglalt zárolás lehetősége eddig is megvolt, a jelenlegi kiegészítés számos kérdést vet fel a későbbiekben.

Kérdés, hogy a törvényben nevesítettek köre valóban és szükségszerűen egybeesik-e azon körrel, akik felelősséggel tartozhatnak egy esetleges károkozás, csalás esetén. Illetve egy gyanú esetén ki fogja tudni meghatározni, hogy mely szervezetek esnek a felhasznált szervezetek kategóriájába? Úgy gondolom, a ’mindenki bűnös’ elv alkalmazása enyhén túlzó. A jogszabály alapján nem egyértelmű, hogy egy vélelmezetten felhasznált, vagy vélelmezetten előnyhöz juttatott szervezet esetén azoknál meddig is terjedhet azon személyek, vagy kapcsolt vállalkozások köre, amelyek vagyonát zár alá vehetik, s ki tudja ezt majd megállapítani a tényleges bizonyítás nélkül, vagy azt megelőzően. Mi történik a külföldi érdekeltségek esetében? Kérdés, hogy ha az alkalmazottak körére kiterjed a törvény, akkor az egyéb jogviszonyban állók körére miért nem? Hasonlóképpen kérdéses, hogy miért nem terjed ki a törvény a gazdaság egyéb szereplőire, hiszen károk és visszaélések nem csak a jelenleg érintett szektorban fordulhatnak elő. Ahogy a könyvvizsgálatnak sem bizonyos szektor szereplői az alanyai, hanem a bizonyos gazdasági aktivitást elérő és formában működő cégeket sorolja a szabályozás a kötelezettek körébe.

Száz százalékos biztonságú rendszerek nincsenek, így fennáll annak kockázata, hogy a szabályozás ily módon történő szigorítása egy ponton túl nem a rendszer elvárt javulását eredményezi, hanem működését lehetetleníti el. Ezért is lenne fontos egy ilyen típusú új jogszabály bevezetése előtt mérlegelni, hogy egyedi eset(ek)ről van szó, vagy a jelenlegi rendszer és szabályozás nem megfelelő, illetve nem működik hatékonyan. Az első esetben érthető, hogy a szankció fokozásától lehet eredményeket várni egy bizonyos mértékig, bár a kollektív felelősség víziója erősen kérdésessé teszi a jövőbeli eredményességét. A második esetben viszont a szabályozás és működés reformjára van szükség, különben a szankció további fokozása sem fogja meghozni a kívánt eredményt.

A törvény jelenlegi formájában tényleges többletbiztosítékot sajnos nem garantál, azonban a piacra, szektorra és a szereplőkre vonatkozó szűkítés jelentősen befolyásolhatja a piaci szereplők működési terét

A biztosítéki rendszer tényleges fedezeti értéke minimum szintet nem tartalmaz, pedig ezt érdemes lenne végiggondolni, ha már károsultak kártalanítása a cél. Gondolok itt arra, hogy jelen jogszabály a korábbi években más területen már alkalmazott felelősségbiztosításra vonatkozó minimális határértéket sem fogalmaz meg. Márpedig, ha bárki feltételezi, hogy a szankcionálandó szereplők szándékosan és tudatosan váltak szereplőivé egy csalásnak, akkor várhatóan az üres zsebű magánszemélyek felelősségre vonása vajmi keveset ér majd. Természetesen, ha valaki szándékosan végez tiltott tevékenységet, akkor a törvény alapján számolnia kell a következményekkel, s a felelősségbiztosítások sem garantálnak védelmet számára.

A fentiek miatt a jogszabályban lefektetett szankció időzítése is elgondolkodtató. Egy szervezet, vagy személy, amelytől megvonják forrásait, nem valószínű, hogy egy vizsgálat végéig tudja működését biztosítani. Az sem látható, hogy egy utóbb vétlennek bizonyuló szereplőnek a piaci pozícióiban és anyagi téren elszenvedett veszteségeit hogyan fogja a végrehajtó szerv kártalanítani, illetve helyreállítani?

Visszatérve a pénzügyi szektorra, az bizonyos, hogy a pénzügyi és befektetési szolgáltatásokra továbbra is igényt tart a piac és az ügyfelek, így további működése biztos, csak megjelenési formája és módja vethet fel kérdéseket.

Az új jogszabály és esetlegesen megjelenő kiegészítései a piacra viszont jelentős hatással lehetnek majd. Az egyik elsődlegesen a költségnövekedés lehet, attól függő intenzitással, hogy milyen formában és milyen módon végzi tevékenységét a szolgáltató. A piac-átrendező hatás is erős lehet a belföldi székhelyű és külföldi székhelyű szolgáltatók között. Mindezek még jobban szétválaszthatják majd az így is fragmentált szektort, miközben kérdés, hogy hoz-e valós megoldást a jogszabály, s eléri-e a kívánt eredményeket?

    Kapcsolódó bejegyzéseink

    Értesüljön az adóváltozásokról

    hírlevelünkből!

    Feliratkozom
     Tovább