Munkaerőpiac: növekvő elvárások

A munkaadók – amellett, hogy „tekintetüket” ismét a már képzett, tapasztalt, érett munkaerő felé fordították, akik egy kiélezett helyzetben is megállják helyüket – előtérbe kezdtek helyezni olyan fontos személyes tulajdonságokat, mint a stressztűrő képesség, a türelem, az átlagon felüli terhelhetőség, vagy éppen emberi hajlandóság válságkezelés esetén. Gondolhatunk itt a konfliktuskezelésre, motiválási képességre, stb.

Ugyanakkor a munkavállalók is felkészültebbek lettek, határozottabban fogalmazzák meg elvárásaikat a jövőbeni munkáltatóval szemben, és már az első interjúkon is belekérdeznek – egyáltalán nem elhanyagolható – részletekbe is; mindez korábban nem volt jellemző. Sokkal lassabban jutnak el csak odáig, hogy megfontoljanak vagy pláne elfogadjanak egy állásajánlatot. Ez nekünk, személyzeti tanácsadóknak nyilván hátrányt jelent, sokkal hosszabb egy-egy keresési projekt, de a munkavállaló saját magát jobban bebiztosítja, és jól is teszi. Jelentősen nőtt tehát a munkavállalói elvárás is.

Tapasztalataim szerint a válság kirobbanása óta a személyzeti tanácsadók vagy nagyobb cégek álláshirdetéseikben egyre több szerepet szánnak az elvárások részletezésének, már ami az egyénnel szemben támasztott, a személyes tulajdonságokkal kapcsolatos igények megfogalmazását illeti. Mindennek eredményeként megfigyelhető az önéletrajzok szofisztikáltságának szembetűnő „emelkedése”, hiszen az egyénnek alkalmazkodnia kell a megváltozott piaci helyzethez.

Mondják, hogy a magyar egy pesszimista nemzet. Ennek ellenére azt figyelhetjük meg, hogy Magyarországon az emberek igenis képesek alkalmazkodni a válság okozta változásokhoz. Hazánkban sok cégnél az elmúlt években egyáltalán nem volt fizetésemelés, vagy egyéb béren kívüli juttatásemelés. Bár ez igen sok embert érzékenyen érintett, mégis elmondható, hogy a munkavállalók igenis megértették, sőt elfogadták ezt az átmeneti, ám igen nehéz helyzetet. Találkoztam olyan emberrel, aki két hónapig nem kapott fizetést, de belátta, hogy ennek oka elsősorban a válságban keresendő, és megértette, hogy az egyetlen kiút, ha még keményebben, még pontosabban, még nagyobb elszántsággal dolgozik. Az adott cégnél több ember osztotta ezt a filozófiát, és a cég talpon maradt, és egy évvel a történtek után megindult felfelé.

Természetesen mindig van min javítani és változtatni. Ebben a kiélezett gazdasági helyzetben –amikor gyakran ember feletti erőre, munkára, lelkesedére és hitre van szükség ahhoz, hogy a cég „hozni tudja” a kívánt számokat – fokozott szükség van a cégen belüli emberi, személyes összetartásra.

Személyzeti tanácsadóként sokszor tapasztalom, hogy a munkavállalók panaszkodnak, amiért a cégen belüli problémák, konfliktusok, személyes ellentétek, a közös munka hiánya blokkolja a teljes sikert. E téren lehet és van is még mit tenni. Itt viszont már lényeges, hogy ne csak elvárásokban gondolkodjon akár a munkavállaló, akár a munkáltató, hanem legyenek olyan közös célok, amelyeket egymást támogatva valósíthatnak meg.