Mentés

Megszűnt a passzív táppénz: kemény világ

Péntek óta nincs passzív táppénz. Az Országgyűlés a múlt hét közepén, július 1-jei hatállyal megszavazta ugyanis azt az egészségügyi salátatörvényt, amelynek egyik sarokpontja – az egyéb szigorítások mellett – a munkahely megszűnését követő legfeljebb 30 napos betegállomány rendszerének a kiiktatása volt.

„A passzív táppénz gyakran menedékként szolgált a munkanélküliség elől, egyfajta szociális ellátásként funkcionált” – indokolta a lépést a kormányszóvivő, hozzátéve, hogy 2010-ben már 84 ezer ember részesült ilyen ellátásban. „A cél az, hogy a munkavállalók, illetve a munkaviszonnyal éppen nem rendelkezők tiszta játékszabályokkal szembesüljenek: aki valóban beteg, az részesüljön táppénzellátásban, aki viszont valójában munkanélküli, annak az álláskeresését ösztönözze a rendszer" – tette hozzá Nagy Anna.

Mint minden az életben, természetesen ez a kérdés sem fehér vagy fekete. Egyik oldalról tagadhatatlan, hogy a passzív táppénzre nagyon sokan menedékként tekintettek. Egy olyan lehetőségként, amelynek segítségével ha csak 30 nappal is, de kitolták a munkanélküliség kezdetét. A másik oldalról ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a munkahely elvesztése bizony nagyon súlyos érzelmi-lelki megterheléssel járhat. Egy ilyen szituáció ha fizikai értelemben nem is (vagy csak ritkán),de lelki szempontból mindenképpen krízisnek számít.

Más kérdés, hogy személyes tapasztalatom szerint orvosi szempontból igen nehéz megkülönböztetni a „sima” érzelmi-lelki megterhelést a már valódi betegségnek számító stresszes állapottól. Ebből fakadóan nehezen tudnám elképzelni azt a szabályozást (illetve azt a végrehajtást),amely az orvosokat arra kötelezné, hogy csak indokolt esetben vegyék táppénzes állományba a munkahelyét éppen elveszítő pácienst.

Tovább árnyalja a helyzetet, hogy a passzív táppénznek, illetve a hasonló menekülőutaknak nagy hagyománya van Magyarországon.  A rendszerváltást követően, a szocialista nagyipar összeomlásával utcára kerülő bő 1 millió ember számára ugyanis – amúgy a magyar társadalom és politika hallgatólagos jóváhagyásával – éppen a táppénz, illetve a különféle nyugdíjlehetőségek jelentették a kiutat. Ez a tradíció azóta is áthatja a magyar társadalmat, és tudattalanul is befolyásolja az egyének viselkedését.

Tény persze, hogy a rossz szokásokon változtatni kell. E tekintetben a kormány jó úton jár. A nagy kérdés azonban az, hogy eközben nem büntetünk-e olyanokat is, akik ezt nem érdemlik meg. Bárhogy legyen is, a dolog eldőlt, haladni kell tovább, a munkavállalóknak pedig látniuk kell: meg kell tanulniuk érvényesülni egy a korábbiaknál keményebb világban.

    Kapcsolódó bejegyzéseink

    Értesüljön az adóváltozásokról

    hírlevelünkből!

    Feliratkozom
     Tovább