Mentés

Hogyan lehetne mégis bevezetni az egykulcsos adót?

Az elmúlt hetekben egyre újabb és újabb cikkek, riportok, kommentárok jelennek meg, melyekben hol a szerző, hol a kérdező keresi a választ arra, hogy a miniszterelnök által júniusban bejelentett 16 százalékos egykulcsos személyi jövedelemadó mi módon, hány év alatt kerül bevezetésre.

Az elemző szándékkal készített munkák általában 3 problémakör körül mozognak:

  1. 16 százalékos adókulcs bevezetése
  2. Adójóváírás megszüntetése
  3. Szuperbruttó eltörlése

A tizenhat százalékos adókulcs kapcsán fontos megjegyezni, hogy a jelenleg hatályos alacsonyabb adókulcshoz képest nem, vagy mégis (de erről később) mindössze 1 százalékpontos a különbség, mivel a 17 százalékos mértéket a szuperbruttó rendszerének bevezetése következtében a 27 százalékos munkáltatói járulékteherrel növelt bruttó jövedelem után kell meghatározni. Ennek hatására a valós adókulcs 21,6 százalék. Így amennyiben a jövő évtől a bruttó jövedelemre számítanánk a 16 százalékos adókulcsot, akkor az több mint 5 százalékpontos adócsökkentést eredményezne. Az ellenzők egyik tábora, ez esetben joggal azt szokta hangsúlyozni, hogy a jövő évi költségvetés várható szűk mozgásterébe egy ilyen mértékű adócsökkentés nem fér bele. Az opponensek másik köre, akik vagy társadalompolitikai, vagy egyszerűen csak politikai okokból ellenzik az egykulcsos adó bevezetését azt szokták kiemelni, hogy a társadalmi szolidaritás elve ezzel háttérbe szorul. Túl azon, hogy az adójóváírás megléte akár egy önálló adókulcsként is értelmezhető, fontos felhívni a figyelmet arra, hogy még az előző ciklus végén elfogadásra került az a rendelkezés mely szerint jövőre a kedvezményes adókulcs sávhatárát kiterjesztenék 15 millió Ft-ra, gyakorlatilag egykulcsossá téve a rendszert.

A döntéshozók számára feltételezhetően a legnagyobb fejfájást az adójóváírás kérdése okozza. A korábbi jogalkotó indokolatlanul bőkezűen bánt ezzel az eszközzel, melynek fő indoka a választások közeledte és a burkolt adókulcsemelés ellentételezése volt. Mindennek eredményeképpen még az átlagbért meghaladóan is élni lehetett a kedvezmény teljes összegével (15 100 Ft havonta),mely társadalompolitikai és szolidaritási szempontból - ha konzekvensek akarunk maradni -, is megkérdőjelezhető. Ezért igaz az az állítás, hogy az adójóváírás és a szuperbruttó azonnal eltörlése valamint a 16 százalékos adókulcs bevezetése esetén legkevesebb 230 000 Ft bruttó jövedelemmel kell rendelkezni, ahhoz hogy valaki a nyertesek közé kerüljön, ide nem értve az egyéni vállalkozókat és a társas vállalkozások személyesen közreműködő tagjait, akik eddig sem élhettek az adójóváírás intézményével. A fentiekből látszik, hogy ez a mindennapok szintjén igen nagy falatnak ígérkezik. Persze, ha pusztán a matematikát és csak adótechnikai kérdéseket vizsgálunk, akkor figyelembe nem véve a családi adózás fokozatos bevezetését, a jelenlegi szja bevallást benyújtók számára csak az lesz kérdés, hogy a kedvezőtlen hatásokat egyszerre, vagy fokozatosan kell elszenvedniük. Persze a hátrányt szenvedők körét szűkíteni lehet, többek között a minimálbér, illetve a közvetlenül afölötti bérek emelésével, valamint egyéb szociálpolitikai eszközökkel is.

A szuperbruttó eltörlésének kérdése az, melyről a legkevesebb szó esik mostanában. Talán nem véletlenül. A témában nyilatkozó szakérték által teljesen felesleges bonyolításnak tartott korábbi rendszer fokozatos kivezetése ugyanis tartogat lehetőségeket. Amennyiben az adó alapját nem azonnal szállítnák le a korábbi jól bevált bruttó bevétel száz százalékára, hanem csak három év alatt fokozatosan, akkor már akár a jövő év elejétől bevezethetővé és egyben kommunikálhatóvá válna a 16 százalékos adókulcs!

A fokozatos, de egyben előre tervezett és akár egyúttal kodifikált személyi jövedelemadó rendszer átalakítás meghozhatja a gazdasági szereplők, de főleg a munkavállalók számára azt a korábban sosem ismert érzést, hogy hosszabb időre előre kiszámíthatóvá válna az állami elvonás szintje. Ennek eredményeképpen, mind a munkavállalók, mind a munkáltatók számára egyértelművé válna, hogy a további reáljövedelem növekedés motorja már nem az állami újraelosztás rendszerének állandó toldogatása – foltozgatása lenne, hanem az egyéni és csoport teljesítmények növekedése!

    Kapcsolódó bejegyzéseink

    Értesüljön az adóváltozásokról

    hírlevelünkből!

    Feliratkozom
     Tovább