Adómentes jövedelmet keresnék. Háztartási munka előnyben.

Mennyit is keres egy háztartási alkalmazott, mondjuk egy takarítónő? Ha óránként elkér 1 000-1 500 Ft közötti órabért, nyolc órával számolva megkereshet 8 000-12 000 Ft-ot naponta. Ez átlagosan havi minimum 176 000 Ft, és akkor még csak alapdíjazással számoltunk, vannak kerületek, ahol a példában szereplő óradíj többszörösét kérik el.

Hiba lenne tagadni, ez az összeg elég rendes bevétel és, ha ezt havonta adómentesen meg lehet keresni, akkor talán érdemes felcsapni háztartási alkalmazottnak. Persze tudom, hogy ezért a pénzért is dolgozni kell és nem könnyű a takarítónők élete sem – a számok azonban mégis kecsegtetőek.  De mégis honnan jött ide az adómentesség ötlete? Hiszen a cél mindig is az volt, hogy minden állampolgárt vonjunk be a közös teherviselésbe és mindenki adózzon a megkeresett jövedelme után, biztosítsa a jövőjét, nyugdíját, betegségének fedezetét.  Aztán most hopp, egyszer csak 2010. augusztus 15-től egy aktív munkát végző, jövedelmet szerző csoportot mentesítünk a közös teherviselés alól, hivatalosan is adómentessé tesszük jövedelmüket és nem kérünk érte cserébe semmit!? Igaz nem is adunk - de azért rákérdezünk az adóazonosító jelére, foglalkoztatójára és hogy mikor, hol és kinél végez munkát.

Ennek így mi az értelme?  Ráadásul, ha már csak az említett példánál maradunk, takarítónők nem csak magánházaknál dolgozhatnak; közintézményekben, cégeknél ugyanúgy szükség van rájuk. A bérezésekben azonban jelentős különbségek mutatkoznak. Képzeljük csak el, két ajtón megy be a takarítónő az egyik egy magánlakásé, a másik pedig egy közintézményé. Míg az egyikben ugyanazért a munkáért naponta  8 000 Ft-ot is kézhez kaphat, a másikban örül, ha megkeres 3 000 Ft-ot hála a járulékoknak. Hiszen még egyszer: nem a takarításért kapott pénz adómentes, hanem a ház körül végzett munka!

Ugyanakkor az is tény, hogy bár a közintézmény takarítója 5 000 Ft-tal kevesebbet keres, a nyugdíjra már nem lesz gondja. Az persze kérdés, hogy ez mennyit ér majd.